Bakonyi István: Víz, táj, irodalom

Egy-egy gyermekkori emlék. Anyámmal, apámmal. Aztán a szabadság napjai a katonaság után. Egy lány mosolya a szomszéd házból. Káptalanfüred, Alsóörs. Sok-sok éve gyerekeinkkel. Kenese, az akarattyai löszfal. Onnan a végtelen, hosszú sáv.

Egy lelki beszélgetés Tihanyban Korzenszky Richárddal. Ahol azokat a csodaszép fotókat készítette a perjel. S ahol a kultúra is otthonra lelt Isten szép ajándékaként. Vagy éppen a visszhang unokáinkkal. Ahol a történelem és a jelen egymásba olvad. Egymásba olvad a tájjal, a vízzel, a levegővel.

És Füred. Deák Ferenc szobra mellett egy döntő pillanat: megkérem leendő feleségem kezét. Ott, a sétányon. Az Élet sétányán. Nem messze fiam gitározik egy koncerten. Éjjel gyros pitával. Maszat a csillagfényben. Vagy éppen irodalmi est Praznovszky Mihállyal a Vaszary-villában. És persze a Tempevölgy. Meghitt augusztusi este a siófoki mólón, újra rám ragyognak a csillagok.

Emlékek elmúlt nyarakról, a selymes és simogató vízről, emlékek rohanó életemből. Hajózás Keneséről Tihanyba. Harmattal hűsített ebéd egy étterem teraszán. Édes fagylalt, alattunk a tó. Reszkető Hold a tó vizén…. Régi slágerek, Illés-nosztalgia az akarattyai zenés esten. Varnus Xavér orgonája a kenesei református templomban. Hogy zúgott-zengett az esti szélben! Majd istentisztelet. beszélgetés a friss levegőn.

Szigliget, az alkotó és pihenő kastély. Közös asztal Alföldy Jenővel és Dobozy Eszterrel. Máskor Bartusz-Dobossy Lászlóval, akivel sokat beszélgettünk Kalász Mártonról. Séta a parkban. A várban egy novemberi délután. Az őszvégi fényben hatalmas hófelhő közeledett száguldva. S ahogy jött, át is vonult rajtunk , újra szikrázott a fény… Úgy történt mindez, ahogy az Idő is száll. Ahogy múlik. Néha álmaimban újra élem ezt a pillanat.

Ahogy azt is, milyen szép napokat éltünk át az akarattyai Kodolányi-házban. Ahol nagy művek születtek, és ahol megfordult a magyar irodalmi élet színe- java. Később az íróról elnevezett főiskola pihenő háza lett. Aztán az sem, mert eladták. Kár. Nem messze Sobor Antalék nyaralója. A jeles író többször sétált velünk a környéken, megmutatta, hol lakott Veres Péter. Közben ittuk Béla borát. A szomszédban lakó jóbarátét.

Ma is életem része a Balaton. Gyakran ülünk, olvasgatunk a kenesei parton, mártózunk hűsítő vizében, átellenben hattyúk, vadrécék. És barátainknál Fonyód-Bélatelepen, szemben Badacsony. Szép a túlsó part. Ama bizonyos túlsó parton pedig Illyés és Németh László, Borsos Miklós és Egry József. És Fodor András, akit épp itt, Fonyódon ölelt halálra a tó.

Elmúlt nyarakon… Ahogy Cseh Tamás énekelte. Vajon hány nyár vár még?...

Bakonyi István

A jelenleg Székesfehérváron élő Bakonyi István (születési nevén Kovács István) irodalomtörténész, író Bodajkon töltötte gyermekkorát. Vonzódását az irodalomhoz korán meghatározta egyik általános iskolai tanárának megjegyzése Németh Lászlóról, aki később Bakonyi egyik legkedvesebb írójává vált.

A középiskolát a Teleki Blanka Gimnáziumban végezte, majd az akkori Pécsi Tanárképző Főiskola lett felsőfokú tanulmányainak helyszíne. Itt ismét meghatározó oktatóra lelt Bécsy Tamás  színháztörténész, kritikus személyében. Bakonyi 1976-ban szerzett diplomát magyar-angol szakos tanárként, s közben az egyetem lapjában kezdett publikálni. Folyóiratban, a Jelenkorban 1976-ban jelent meg először írása, és ekkor kezdődött a mai napig tartó kritikaírás folyamata.

Az elmúlt négy évtizedben számos könyve jelent meg, köztük monográfiákkal, interjú kötetekkel, s személyesebb hangvételű naplót is írt.

Pedagógus pályáját a fehérvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában kezdte, ezután több intézményben, köztük a Kodolányi János Főiskolán oktatott, ma pedig a Gorsium Gimnázium és Művészeti Szakgimnáziumban tanít.

Időközben megszerezte bölcsészdoktori disszertációját is az ELTE-n.

Székesfehérvár és a megye irodalmi életének szervezője, a Vörösmarty Társaság alelnöke (korábban 15 évig elnöke volt), s nevéhez kötődik például a Királykúti esték című beszélgetős sorozat Fehérváron.

A József Attila-díjat két éve vehette át.