2018.01.22. 09:00
Vince, telik a pince – Fejérben nagyon várták január 22-ét!
Január 22-én Vince napját ünnepeljük, ami Fejér megyében talán még ma is fontos dátum a szőlősgazdák életében.
A Móri-völgy és a Zámolyi-medence falvacskáiban, ezen a méltán híres borvidéken napjainkban is jól ismerik a Vince napjához kötődő szólásokat, jóslatokat, ugyanis hagyományos termésjósló ünnepnapnak tartják. A Fejér megyében használt népi kalendárium néhány rigmusnak falvanként többféle változatát is megőrizte, azonban a legáltalánosabb szólás szerint ezen a (meleg) napon ahogyan olvad a hó, és folyik le az ereszen, úgy telik meg a boroshordó a pincében: „Hogyha szépen fénylik Vince, Borral megtelik a pince!„ Csákberényben folytatódik: „ha csöpög az isztergye,” azaz az eresz.
A csókakői gazdaság meghatározó szereplője a szőlő, ezért a Vince-napi időjárást kitüntetett figyelemmel kísérték. Az esőnek örültek: „Vince, telik a pince,„ vagy „jó termés lesz, tele lesz a pince.” Szintén jó előjelnek vették, ha sütött a nap: „megcsöppent az észtergye, telik a pince,„ tehát megint csak jó termés lesz abban az évben. Ha azonban ezen a napon fagyott, aggódtak, hogy a prés sem fog csorogni, tehát nem lesz bor.
Magyaralmáson már nem tartották elégnek a csepegést sem, hiszen a bornak is folynia kell a présből:
„Ha fénylik Vince,
Tele lesz a pince!
Ha csepeg-csorog,
Kevés lesz a borod!”
Mohán azonban ennek a szólásnak ellentéte élt:
„Ha fénylik Vince,
Üres marad a pince!
Ha megcseppen Vince,
Akkor megtelik borral a pince!
Néhány településen a jégcsapok hosszából a kukoricatermés bőségét következtették ki. Sárkeresztesen még a búza termését is az időjáráshoz kapcsolták, az enyhe idő bő termést eredményezett:
„Ha csöpög Vince,
Megtelik a pince,
Búzával a pajta, csűr,
A gazda jó bort szűr.„
Nem sokban különbözött ennél a versikénél a csákvári és a bodajki változat:
„Ha szépen fénylik Vince,
Megtelik borral a pince.
Gabonával pajta, csűr,
Mihályig édes bort szűr.”
Még János napján minden szőlősgazda kiment a szőlőbe „vincézni:” azaz meglocsolta telkének négy sarkát szentelt borral vagy vízzel, hogy jó termést hozzon a következő évben. Többen papot hívtak, hogy áldja meg földjüket és maga szentelje meg. Azt is vallották, hogy ha Vince napján sok bort isznak, ősszel lesz dolguk a szüretelés során. Ennek következtében a birtokosok egymás pincéit látogatták meg, és a bőséges termés reményében ittak mindegyikőjük borából. Szokás volt még levágni egy szőlőágat, a vincevesszőt, és otthon kihajtatni egy cserépben. Ha sok rügy termett rajta, nagy szőlőtermést vártak. A helybeli német lakosok úgy tartották, hogy ezen a napon házasodnak a madarak, ezért nem szabad az erdőre menni és fát vágni, mert megzavarják őket. Később ez a tiltás mindenfajta munkára vonatkozott.
Hogy miért lett Szent Vince a borászok, szőlészek védőszentje, azt pontosan nem tudni. Valószínűleg a vinum, azaz bor szóhoz való hasonlósága miatt, de van egy olyan nézet is, mely szerint ő a tél pálfordulójának szentje. Nevének jelentése győzedelmes, ezért tisztelték úgy, mint aki legyőzi a tél hatalmát és előkészíti a tavasz útját. Szent Vince hispániai diakónus volt, akit a püspöke, Szent Valér küldött el, hogy terjessze Isten igéjét. Azonban börtönbe vetették, mert a római császár „törvénye ellen cselekedett.” A börtönben sokáig kínozták sok hittestvérével együtt, végül 304-ben kivégezték. A kilencedik században terjedt el népszerűsége, ekkor vált a borászok védőszentjévé. Pálforduló napját január 25-én ünneplik, és a kánai menyegző napját sem véletlenül vízkereszt és a vértanú neve napja között tartják, hiszen, mint láthattuk, szoros kapcsolatban állnak egymással.