Többet adni, nem csupán formát – Kontur András szobrai

Kontur András szobrász 1973-ben született Budapesten. Legutóbb Kápolnásnyéken a Dabasi Halász-kastély parkjában avatták fel Nagy sárga Nap című alkotását, melyet épp az őszi napéjegyenlőség napján lepleztek le. A nonfiguratív kőszobor a kastély hátsó homlokzatára emeli fényét. Ugyancsak a kastélynál kapott helyet az a Szent István-dombormű is, melyen a művész azt a jelenetet örökítette meg, ahogy Szent István király felajánlja az országot Szűz Máriának.

Mellszobrai az agárdi csónakkikötő sétányán „sorakoznak”. Chernel István, Herman Ottó és Solymos Ede mellszobra mellett kap helyet hamarosan Radetzky Jenő is: az agárdi madárvárta megalapítójának tiszteletére avatják fel Kontur András újabb szobrát, a tervek szerint november 26-án. Ugyanitt látható a Nyári lúd család című szoborkompozíciója is. A „találkozás” tulajdonképpen véletlen, de már szobrai kötik erős szálakkal a Velencei-tó környékéhez. Ez már nem csupán „munkakapcsolat”, családjával egyszer szeretnének majd egy üdülőt, hogy több időt tölthessenek a tónál.

- Mindig szobrásznak készült?

- Harminc évesen, maximális pontszámmal kerültem be a Képzőművészeti Egyetemre. Senki nem kérte, hogy csináljak szobrokat, magamtól kezdtem el. Szobrásznak készültem, de kétszer nem vettek fel. Előtanulmányokat folytattam, kimentem Németországba: restauráltam, más szakembereknek dolgoztam, amivel sokat fejlődtem szakmailag, de ez persze nem magas művészeti tevékenység volt. Hazatértem, s úgy gondoltam, még egyszer megpróbálom, és újra jelentkeztem az egyetemre. Azóta is a saját utamat járom, sosem másoltam más munkáit.

- A nonfiguratív, absztrakt vagy a figuratív ábrázolás áll önhöz közelebb?

- Nyilván a saját ötleim, elképzeléseim megvalósítása közben járhatom ezt a saját utat. Akkor a legszabadabb az ember, ha senki nem mondja meg, mit kell csinálni. Az autonóm művészetem ábrázoló, absztrakt és geometrikus. Ez jellemzi a munkáimat.

- Mennyiben más az alkotói folyamat akkor, amikor megrendelésre készül egy munka?

- Az autonóm művészet mellett természetesen a megrendelésre készült mellszobraim is a saját gyermekeim, azokat is a saját szájízem szerint, a saját formanyelvemmel és eszköztárammal oldom meg. Igyekszem, hogy a célszemély realisztikus ábrázolása mellett karakteresek is legyenek a figurális alkotásaim.

- Milyen anyagokkal és technikával dolgozik leginkább?

- A kőszobrászat az egyik legdrágább hobbi: jelenleg bruttó egymillió forint körül van egy normális minőségű magyar mészkő, melyet én a nemes gránitok és márványok magasságába emeltem. Mindent egy tömbből faragok. Van egy teljesen egyedi technológiám, amit ugyan nem én találtam ki, de én fejlesztettem ilyen magas szintre. Az irányított roncsolással az ipari sósav különleges felületet alakít ki, a legmélyebb színét is kihozza a mészkőnek, s ezáltal az erezete is előjön. Az autonóm szobrászatomon belül sorozatokkal foglalkozom: például az ablak sorozatomban az üvegek gyakorlatilag egész vékony kőlemezek, melyeket roncsolok, és ezáltal átláthatóvá válnak. Különleges szépségű szobrok jönnek így létre.

- Fontos, hogy a formán túl jelentése, üzenete is legyen az alkotásainak? A forma alakul ki előbb, vagy a tartalom?

- A szépség csak egy része a szobroknak, nálam a forma erőteljesen összefonódik a tartalmi, konceptuális vonallal is. Megpróbálok olyan ötleteket kitalálni, melyek egyértelműen szimbolikusak, s többet sugároznak az embereknek, mint puszta forma. Előfordult egyszer olyan is, hogy egy kollégámat kértem meg arra, segítsen megvágni a síkokat egy alkotáson, aki szintén diplomás szobrász. De ő párhuzamos síkok helyett összetartót vágott. Elrontotta, de így hagytam, és a hibának vagy a véletlennek köszönhetően ma már különleges darabként tartom számon ezt a munkát. De általában tudatosan, megtervezetten készülnek a szobrok.

- Mi az a téma, ami most a legjobban foglalkoztatja?

- A hit. Nem vagyok hittérítő, de nem csupán a hitet önmagunkban, hanem az Istenbe vetett hitet is szeretném közelebb hozni az emberekhez. Most bibliai témákon dolgozom: ilyen például a hal, a bárka, a mécses, az áldó kéz. Ezek érdekes jelek, sziluettek. A liliom témát is szeretném kibontani, ami az ártatlanságot és a tisztaságot jelképezi. Egy művésznek szerintem útmutatást kell adnia, ha erre képes, és vannak rá lehetőségei. Én jónéhány alkalommal meghalhattam volna, de a Jóisten megmentett. Nemrég egy óriási, majdnem egy tonnás követ szállítottam utánfutóval, finoman szólva sebesen közlekedtem, hogy odaérjek valahova. Egy kis útra érkezvén már csak hússzal haladtam, amikor kiszakadt a kereke az utánfutónak. Ha ez pár perccel előtte történik, szinte száz százalék, hogy meghalok. Hiszem, hogy ezek nem véletlenek, és hiszem, hogy a Jóistennek célja van velem. Szerintem az egyik cél az, hogy neveljem fel a gyerekeimet, a másik, hogy mutassak valamit azoknak az embereknek, akik fogékonyak a „látásra.” Ez is erőt ad ahhoz, hogy nem szájbarágósan és erőltetetten, hanem visszafogott, finom utalásokkal, de tovább dolgozzak ezeken a témákon.

- Radetzky Jenő ornitológus szobrát halálának évfordulóján avatják. Mit lehet elmondani az alkotásról?

- Túl sok fellelhető fotó nem állt rendelkezésemre, de ezek alapján dolgoztam. Ebbe a szoborba is megpróbáltam belecsempészni valami különlegességet. Radetzky Jenőnek jellegzetes szemüvege volt, ami nagy kihívást jelentett, nem volt könnyű ábrázolni. Ha ezt kifaragja a szobrász, könnyedén letörhető a szemüveg, hiszen nagyon sérülékennyé válik. Elindítottam az ívét, de a szemünk fogja kiegészíteni a kört.