Aba-Novák Vilmos novellákat festett ecsettel

Hiszen itt látható a Magyar-francia történelmi kapcsolatok című pannója a Csók István Képtárban, valamint két falképe is, a Szent István Mauzóleumban és a Városházán. Más azonban nem. S aki az előbb említett műveket látta, még egyáltalán nem ismerte meg Aba-Novák művészetét. Most azonban megteheti ezt, hiszen a Csók Képtárban, az emeleten, a pannó szomszédságában, illetve a galéria földszintjén október 29-ig várja az érdeklődőket a Színek és színek megint – Válogatás Aba-Novák Vilmos alkotásaiból című kiállítás. Jegyezzük meg azonnal, jól szerkesztett tárlat, amelyet a falon elhelyezett szövegek segítenek értelmezni. Minket ráadásul a kiállítás kurátorai, Izinger Katalin és Gärtner Petra, a Szent István Király Múzeum művészettörténészei kalauzoltak a művek között. (Tegyük mindjárt hozzá, mindent tudnak Aba-Novákról és az életműről, amit pedig esetleg nem, az már nem is fontos.) Úgy vélik, jelentős, meghatározó alkotó képei vesznek minket körül, egészen pontosan 30 mű. A 2008-ban, a Modemben rendezett életmű kiállítás, illetve a 2006-ban megjelent monográfia alapján válogatták őket. Olyan munkákat, amelyek a pannó mellett számukra és a közönség számára megfelelően reprezentálják Aba-Novák változatos életművét.

Nem a kronológiát követték, hanem témákat választottak, a fontosabb csomópontokra, a művészi látás- és festésmód változásaira koncentráltak. A nagyon korai műveket kihagyták, 1925-től kezdve azonban minden korszakból választottak képet. Izinger Katalin szerint, aki ezt a kiállítást megnézi, áttekintést kap az Aba-Novák életműről.

Kezdjük el tehát sétánkat a földszinten látható Kettős arcképtől (A művész és felesége), amely 1925-ös, az egyik legkorábbi kép a tárlaton. Mellette 1927-es, ahhoz az Igalhoz köthető képeket helyeztek el, ahol a nyarakat töltötte az alkotó. Látszik ugyanis a kontraszt, ahogyan a mély tónusú barnás, robusztusabb arckép után a művei kivilágosodnak. Ezt igazolja a Gémeskút, az Igali táj, és oda került a Köszörűs és a Fiú lábassal. Ő maga írta egyébként Igalról Zsögödre barátjának, Nagy Imrének: „Nagy a por. Ez a karaktere a vidéknek. Nekem ez igen tetszik: a por verekszik a fénnyel, és színek, és színek megint!” A fény még hangsúlyosabb szerepet kapott festményein, az addig tömörnek látszó tárgyak szinte feloldódnak, áttetszővé válnak, az erős fény felszívja körvonalukat; a színek önálló életre kelnek. Képei légies, könnyed hangulatot árasztanak.

Felballagunk a kurátorokkal az emeleti részre, és megállunk az 1920-as évek közepének meghatározó helyszínein készült művek előtt. Felsőbányán 5 hónapot töltött, és 20 képet festett a kis baráti művésztelepen, ahol ott volt az életét végigkísérő barát, Patkó Károly is. Zugligeten pedig négy esztendőt élt az Aba-Novák család, 1925 és 1928 között. E két helyen készült olajképek azért fontosak, mert megmutatják, hogyan dolgozott. Sok réteget felvitt, és a felsőt az ecset másik végével visszakarcolta. Az olaj nagyon csillog, és ezt nem szerette, ezért tért át a temperára, nagyrészt Patkó Károly hatására is.

„Az, amit az olasz élet és a múlt nyújt, az minden képzeletet felülmúl!”- írta Aba-Novák Vilmos, ugyanis 1929-től kezdődően 14 hónapon át volt a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa. Ez idő alatt barátjával, Patkó Károllyal egészen Szicíliáig bebarangolta Dél-Itáliát. A húszas évek második felének fénnyel átitatott képei után éles váltást jelent festészetében a feszesebb kompozíciójú, szürke tónusú épületképek megjelenítése. Egyik legszebb példája ennek a különleges Térzene (1929) című alkotás, amely más szempontból is nagyon érdekes, mutatja Izinger Katalin. A képen ugyanis megfigyelhető a kettősség, alul olaj, felül már tempera. A művész élvezettel vitte vászonra az olasz kiskocsmák világát is. Vérbő figuráit erős gesztusok, groteszkbe hajló mimika jellemzi (A mérges Giovanni, 1929; Borivók, 1929). Itáliában, 1930 körül készült a Római önarcképe, valamint a Laura portréja is. Lendületesen, szenvedélyesen festett, elképesztő tempóban, ezért nagyon nehéz hamisítani, magyarázza Gärtner Petra. Színpompás képén örökítette meg a mediterrán tájat: a mélykék tengert és a tengerparti kikötőket. Sajátos játékot ad a gondosan lealapozott fehér fán a hígan felvitt festékréteg, mely nyomán lazúrosan áttetsző színfoltok keletkeznek.

Az Olaszországban töltött hónapok, az ottani impulzusok alapvető változást hoztak Aba-Novák stílusában és festőtechnikájában, és végső soron egész további pályafutására kihatással voltak. A festészetében újdonságként megjelenő temperatechnika vezet át a murális munkáihoz: a pannó megalkotásához és nagyszabású falképeinek megszületéséhez. A középkori freskókba, falfestményekbe szerelmesedett bele, a korareneszánsz, még inkább a 11. század festészeti technikája, kompozíciós megoldásai érdekelték igazán, említik a művészettörténészek.

Visszaindulunk a képtárban a földszintre, oda, ahol a cirkuszi témájú művek és a népi zsánerképek láthatók, ezekből mutatnak be ízelítőt. Akárcsak a művészek többsége, Aba-Novák is nagyon kedvelte a cirkusz világát, kitűnő munkái vannak ebben a témakörben. A tárlaton szereplő Cirkuszosok is nagyon jól sikerült darab. Az Alföld és a Székelyföld tája és az ottani népélet pedig 1932 után jelenik meg Aba-Novák festészetében. Képi fantáziája, motívum- és szín- éhsége az ünnepi viseletbe öltözött parasztság életéből merített ihletet. Otthon skiccelte fel a témákat, motívumokat keresett, és nem ragaszkodott feltétlenül a néprajzi hűséghez. Történetfoszlányokat mesélt az ecsettel, epikus, elbeszélő festészet az övé. „Akármihez nyúlok, abból novella kerekedik” – írta. Érdekes megfigyelni azt is, hogy egy-egy kompozíció már kitörne a keretből, láthatóan nagyobb felületre, monumentális méretű munkákra vágyik, mutatják a kurátorok. Azok aztán a falképekkel, illetve a pannóval meg is valósultak.

A földszinten elhelyeztek néhány személyes tárgyat is. A festő palettáját, pipáját, kávékiöntőjét (nagyon szerette a kávét, az olaszt kiváltképp), továbbá egy 1904-es gyermekkori, tízévesen készített kisméretű képét – havas táj látszik rajta, varjakkal. Nem fogják elhinni, mivel festette. Képzeljék, temperával.