Stermeczki András evangélikus lelkész elindul a Ninja Warrior küzdelmeiben

A szülőcsatornában kezdődött, már ott is sportolni kellett – kezdi viccesen a Dunaújváros-Kisapostagi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze, Stermeczki András. Négyemeletes panelban nőtt fel, és már akkor mérte, milyen gyorsan szalad fel. Az általánosban tájfutó volt, rengeteg sportot kipróbált, de sportszerűen egyiket sem űzte. Úgy hatodikos korában rájött, hogy hetente párszor el kell menni futni, mert az jó. A paplakban is van az ajtófélfában, átjáróban egy rúd, amire fel lehet akasztani a gyűrűt, kis létrát. Vallja, ez állandó tartozéka legyen egy családos háznak, ahol gyerekek is vannak.

A maratont már háromszor teljesítette, nagyon szeret hegyet mászni is, a legizgalmasabb a 3000-res osztrák hegycsúcs, a Hochkönig volt. Öten indultak, de első nap nem tudtak menni, mert zuhogott az eső. Másnap aztán egyedül ment fel. Eleve egynapos út volt csak felfelé, és délben indult felhős időben. A drótkötél is sok helyen jeges volt, hamarosan elérte a hóhatárt, ami már csak azért sem volt kellemes, mert nyári ruhában indult útnak. A legrosszabb az volt elmondása szerint, hogy a hó eltakarta a turistajelzéseket, így megérzés alapján tájékozódott. Persze el is tévedt. Már ment le a nap, mínusz nyolc fokban, nyári ruhában. Kezdett fáradni és kétségbeesni, amikor a lenyugvó nap utolsó sugara megcsillant a menedékház ablakán…

A televízióban véletlenül ráakadt a Ninja Warrior műsorra, és megtetszett neki. Miután fotelből mindenki úgy gondolja, meg tudná csinálni, ő ezt a valóságban is megtenné. Nem ringatja magát az illúzióban, hogy továbbjut, felnőtt játékként fogja fel. Mindenesetre már az is komoly teljesítmény, hogy az elődöntőbe a közel 3000 jelentkezőből beválogatták abba a 250-be, aki nekigyürkőzhet. Minden vágya teljesülne, ha az első pályaszakasz végén meg tudná nyomni a gombot.

Nem érzi úgy, hogy lelkészi tekintélyén csorba esne ezzel a vállalással. A mai missziós stratégia egyre több egyház esetében megköveteli azt, hogy lépjenek ki a templom falai közül, és az élet megannyi színes hullámában próbálják ki magukat úgy, hogy megtartják evangélikus, keresztény identitásukat. „Én itt senkivel nem fogok versenyezni, senkit nem fogok megverni, csak saját magamat kell, hogy legyőzzem és tartással, nagy koncentrációval kell végigvinnem.”