Sváb történelem

2018.01.17. 19:00

Csak egyike a traumáknak az elhurcolás

Sorozatos kifosztás, megaláztatás kísérte a hazai lakosság életét a II. világháború alatt és utána is. Köztük a németséget egészen az ötvenes évek végéig.

R. Szolga Réka, FMH-információ

Sántha István úgy vélte, hogy a házzal, vagyonnal rendelkező svábok nem kerülhették el a kitelepítést

Fotó: Pesti Tamás

Sántha István szociálantropológus, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa nyilatkozott lapunknak a hazai, közelebbről a Dél-Vértesben élő svábságot érintő sorskérdésekről.

Hogyan tudják kutatni a magyarországi németséget ért tragédiákat, különösen a Dél-Vértes területén?

A katonaság szempontjából megfigyelve érdekes kérdések merülnek fel a svábság kutatását illetően. Erre a Dél-Vértesben élők visszaemlékezései adhatnak választ. Történtek olyan tragédiák, amelyek kapcsolatban álltak velük: például két itt állomásozó munkaszázad tagjainak többségét kivégezték. Egy részük a helyi sváb lakosság segítségével menekült meg a tragédiától. Maga az esemény egy nehéz örökség, amellyel az érintetteknek együtt kell élniük. Néhányan megszabadultak ettől a tehertől, tudtak beszélni a rossz emlékekről.

A közeledő orosz fronttal lehetett riogatni a németséget?

Közvetlenül a front előtt, a német érzelmű lakosság köréből próbáltak a német hadsereg félkatonai ügynökei embereket verbuválni, hogy Németországba meneküljenek, mondván, hogy ha itt maradnak, az oroszok biztosan elfogják őket... Azzal hitegették őket, hogy a Német Birodalom határain belül biztonságosabb lenne számukra, vállaljanak ott munkát, ezzel értékes tagjaivá válhatnak az ottani társadalomnak. Ez a polgári lakosságot érintő akció a Dél-Vértesben, a kutatás mostani állása alapján, úgy néz ki, inkább önkéntes vállalásnak tekinthető, máshol, mint a Kelet-Bakonyban már felmerül az erőszakos kényszerítés lehetősége is e tekintetben. Gyakran a front elől önként kitelepültek olyannyira csalódottak voltak a Német Birodalomban tapasztalt viszonyokkal, hogy hazaszöktek, és ekkor még itthon rájuk sütötték a hazaárulás vádját is. Beszélhetünk tehát egy front elől menekülő kitelepülési hullámról. Előfordult, hogy egész falvak ürültek ki.

Aki hadifogságból tért haza, azt nem telepítették ki?

A sváb férfiak akár a magyar, akár a német hadseregbe kerültek, kényszerből vagy önként, a fronttal mindenképpen ütközniük kellett. A hadifogságot nem lehetett elkerülni, hiszen látszott a német háborús vereség. Ez 1951-ig, de akár Sztálin haláláig, 1953-ig elhúzódhatott. Olyan forrásokat is láttam, amelyek arról tudósítanak, hogy az ’56 után elhurcolt forradalmárok találkoztak a II. világháborús hadifoglyokkal útban Oroszország felé a gyűjtőtáborokban. Magyarországon nemcsak a tehetős arisztokratai réteget, valamint a kulákságot internálták, hanem a Kelet-Bakonyban élő svábok közül is többen munkatáborokba kényszerültek. Könnyen elítélték a svábságot a származásuk miatt.

Sántha István úgy vélte, hogy a házzal, vagyonnal rendelkező svábok nem kerülhették el a kitelepítést
Fotós: Pesti Tamás

Mi alapján választották ki a kitelepítésre ítélt családokat?

Német származás, németes hangzású családnév, vagy ha valaki úgynevezett „volksbundistaként” részt vett a háborúban, azt elvileg kitelepítették. Az igazi ok azonban a vagyon volt. Akinek nagy háza, telke, vagyona volt, az könnyen erre a sorsra juthatott, és az akkori kommunista állam bekebelezte ezeket, kivetette a tulajdonosokat, hogy másokat, kelet-magyarországi nincstelen magyar betelepülőket és Felvidékről kitelepített magyarokat költöztessen be a házaikba. Nem ritkán a családtagokat elszakították egymástól: volt, akit orosz munkatáborba hurcoltak, másokat Németországba telepítettek, megint mások úgy menekültek meg a kitelepítéstől, hogy máshol: kórházban vagy kényszermunkatáborban tartózkodtak. A „málenkij robot” során a polgári lakosságot összeszedték, Oroszországba szállították és kényszermunkára fogták, tulajdonképpen bármiféle bírósági ítélet nélkül. Az első stádiumban nem foglalkoztak igazán a származással sem: elegendő volt, ha valakinek a neve németesen csengett, már vitték is. Ez kvóták szerint történt. Minden falura ki voltak szabva kvóták, ez Kelet-Magyarországon akár 200-300 embert jelentett falvanként. A Dél-Vértesben is felbukkant a jelenség, bár itt csak néhány embert érintett, feltételezésem szerint lehet, hogy még túl friss volt itt a front pusztítása, akkor még úgy tűnhetett, hogy eleget szenvedtek a helyiek emiatt, nem volt szükség arra, hogy tovább kelljen félemlíteni őket.

A fiatal, erős, munkaképes egyéneket gyűjtötték be, azokat, akiket a háborúban a magyar hadsereg által okozott károk ellentételeként hurcoltak Oroszországba rabmunkára, ahonnan csak kevesen tértek haza.

Elképzelhető volt a megmenekülés a kitelepítés alól?

Az érintettek egy része a szőlőben, ismerősöknél, barátoknál rejtőzött el egy-két napra, amíg a veszély el nem múlt. Néhányan az elszállított családtagjaik után indultak, hogy felkutassák őket, veszélyt nem ismerve.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában