Richter Flórián Cirkusz: kicsiknek, nagyoknak egyaránt újat tud mutatni

Meglepetésekkel és izgalmakkal teli előadást ígért a porondmester a székesfehérvári közönségnek a Richter Flórián Cirkusz szerda esti premierjén. Persze mit gondol ilyenkor a felnőtt? Hát hogyne, a gyerekeknek biztosan izgalmas lesz, hiszen egy újszülöttnek minden vicc új, de azért a sokat látott szülőnek ez már csak egy kellemes esti kikapcsolódás lesz. Semmi több.

Hát, lelőni nem akarom a poént és a műsort, azt meghagyom Richter Flóriánnak és fiának, Kevinnek, valamint Félixnek, az olasz bohócnak, de az igazság az, hogy csalódtam a cirkuszi előadásban – mégpedig pozitívan. Többször elakadt a lélegzetem, már csak azért is, mert ezek a művészek valóban veszélyes mutatványokkal igyekeznek a magas ingerküszöb közelébe érni. És ahol valódi veszély van, biztosítókötél viszont nincs, sem a halálkeréken, sem a paripa tetején vágtázó akrobatán, ott bármi megtörténhet.

Persze nem történt semmi baj, de ez nem a szerencsének, mint inkább a profi előadóknak köszönhető. Fiatalok, erősek, vagányak, akik mutatványaikkal már a 21. századi cirkuszi generáció nemzetközi képviselői.

Ott volt például az a brazil kerékpáros, aki még a levegőbe emelt körállványon is úgy bringázott, mintha nem ismerné a gravitációt. Pedig valószínűleg mindannyiunknál jobban ismeri. Vélhetően egyetlen kört sem tett meg anélkül, hogy fejben előtte ki ne számolta volna az összes lehetséges végkimenetelt. Persze körítés, villogás, jó zene, volt hozzá minden, ami kell, de hogy mi történhet, azt látni kell.

Ahogy Sebastian és Christina elképesztő műsorát is, akik első ránézésre „csupán” táncolnak… De kell hozzá néhány perc, mire eljut az ember tudatáig, mi történik itt. Hogy mire felocsúdunk, addigra már a sokadik öltözéket látjuk a nőn úgy, hogy azt sem tudjuk, hogyan került le róla az előző. Merőn néztem akkor is, amikor az esernyőből rázúduló ezüst konfettiesőben gyakorlatilag ráolvadt a hófehér ruha. A másodperc tört része alatt.

A kedvencem persze, ahogy a gyerekeknek is, Felix, a bohóc volt Olaszországból, aki tényleg vicces. És persze ügyes is. Időnként sikerült a teljes cirkuszi sátras közönséget egyetlen összeolvadó hahotába fognia. Interaktív ráadásul, hiszen többször is a közönségből szerzett magának társat az előadásához, amelyek roppant jól sikerültek.

Richter Flórián és fia, Kevin műsora természetesen a gyerekek kedvencei közé tartozott most is: bravúros módon bánnak mind a ketten az állatokkal. Az arab telivérek, a holland frízek, valamint egzotikus állatok is részesei ennek a cirkuszi világnak, de ahogy én láttam, egyiküktől sem vártak el többet, mint ami természetükből fakadóan még nem okoz nehézséget nekik. Az állat és ember közti összenézés, a háttérben adott bátorító simogatás azt mutatja, előremutató állatidomítással van itt dolgunk. Ja, és hogy ki ne maradjon, mert a gyermeki kérdés lényege ez volt: ostor csak a földön csattan ebben a cirkuszban, az is iránymutatásként. Éles megfigyelés eredményeképp állítom ezt. Sandra pedig, az elefánt, évek óta ugyanazzal a jól bevált, de megunhatatlan produkcióval kápráztatta el a közönséget.

A lélegzetem kétszer akadt el: egyszer, amikor az ecuadori halálkerekesek pörögtek a levegőben valami furcsa szerkezeten, másodszor pedig amikor a vasgömbben hat crossmotoros zúzott egyszerre. Hogy ezek mennyire nem hétköznapi produkciók, azt elmesélni nem lehet. Azt meg kell nézni! Most Székesfehérváron, a Vásártéren van is rá lehetőség a Richter Flórián Cirkuszban.