Nem finnugorok az Árpád-házi uralkodók

Hosszú-hosszú ideje várta a szakma és az érdeklődő közvélemény a kapcsolódó tudományos munka kiadását. Most végre megjelent a dolgozat az Archae­ological and Anthropological Sciences című angol folyóiratban. Így többet árulhattak el a kutatók, mint korábban.

A Kásler Miklós professzor vezette csoport az 1848 decemberében Székesfehérvárott megtalált, de innen a Budavári Mátyás-templomba vitt, s azóta ott őrzött 11 emberi maradványt elemezte. III. Béla csontjait meghatározva – először 2014-ben megvizsgálva – mára sikeresen meghatározták az Árpádok apai ági Y-kromoszómáját.

A kutatások szerint az említett csontokból kettő egy bizonyos R1a haplocsoportba tartozik. Ez a kettő bizonyosan Árpád-háziak csontjai. Az egyikük ismert: III. Béla. A másik feltehetően az apja, II. Géza vagy a nagyapja, Vak Béla, bár az ő személyazonossága még szakmai vita tárgya.

Az Árpád-házi génállomány hordozói Eurázsiában élnek ma

Kásler Miklós ekként összegezte az eredményeket.

– Az Árpád-ház tagjai nem „finnugor”, pontosabban szólva Urál-vidéki eredetűek, hanem rokonságuk Eurázsia más tájaira mutat. Az uráli népekre az N1b génszakasz jellemző. Az R1a populáció benépesíti Európa jelentős területeit is, mondhatjuk úgy, hogy az Elba vonalától keletre terjednek Észak-Európában, de nem érintik se Svédországot, se Norvégiát, a finneknél is nagyon csekély az előfordulási arány. Ugyanakkor nagyon jelentős ázsiai településeket is benépesítenek: gyakoriak Indiában, előfordulnak Kazahsztánban, sőt még Mezopotámia északi részén, Irán területén is – nyilatkozta lapunknak a professzor. – Mi a kutatásunk során egy családra jellemző DNS-t határoztunk meg, abból a célból, hogy az évszázadok alatt Székesfehérváron összedobált csontokat megpróbáljuk összerakni, s hogy az Árpád-háziakat el tudjuk választani a többi csonttól – folytatta.

Kásler Miklós bízik abban, hogy a további kutatásokra is kapnak pénzt. Hangsúlyozta, hogy hosszas munka lehetősége rejlik ebben a kutatási irányban, és a reménybeli eredményekből adódó történeti következtetéseket a történészeknek, régészeknek kell levonniuk.

Szabados György történész is részt vett a kutatócsoport munkájában. A Szent István Király Múzeum szakembere kijelentette, a magyarság etnikai értelemben amúgy sem finnugor.

„Nincs olyan, hogy finnugor”

– Történeti és genetikai szempontból nincs olyan, hogy „finnugor”. Ez a kifejezés a 19. századból ered, eredetileg összehasonlító nyelvészeti szakterminológia – mondta. – A „finnugor” kifejezés történeti, sőt régészeti használata, bár megcsontosodott, de teljesen idejétmúlt dolog: népekre használni félrevezető. A ma finnugor nyelvűnek mondott népek történetileg és embertanilag nagyon-nagyon eltérőek. Gondoljunk például az Urál vidékén élő mongoloid vonásokat őrző népekre, vagy éppen a balti finnekre, akik skandináv kinézetűek – tette hozzá a történész, aki egyszersmind állítja: nem meglepő, III. Béla apaági génállománya nem az Urál vidékére mutat, hanem például az eurázsiai sztyeppék, füves puszták világába.

– Ez nem csoda. A magyar nép hiteles eredetmítosza, a Csodaszarvas-monda is a Fekete-tenger északi előterében játszódik – emelte ki.

A történész érdekességként „bemutatta” lapunknak az 527 körül ebben a térségben uralkodó „Muagerisz” hun királyt. E névalakot görög történetírók hagyták ránk, ám filológus szakértők kiderítették: nevében a magyar szó rejlik! Ugyanebben a térségben, három évszázaddal később született Álmos, az első magyar nagyfejedelem, aki elindította a honfoglalást a kilencedik század közepén a Kárpát-medencébe.

A királyok sírjait kutatják

Szabados szerint az új kutatási eredmények közelebb vihetnek bennünket ahhoz, hogy III. Béla, felesége és a többi csontmaradvány „visszataláljon” a koronázóvárosba – ahová néhai tulajdonosaik végakaratuk szerint temetkeztek.

– III. Béla csontváza a további archeogenetikai kutatások archimédeszi pontja. Innentől fogva hozzá lehet viszonyítani a székesfehérvári osszárium egyes csontjait. Az ő Y-kromoszómája megvan – mutatott a jövőbeli lehetőségek felé Szabados, aki emlékeztetett, nem csak fehérvári temetkezési helyek vizsgálandók. A mai Románia területén lévő Egresen is folyik munka, oda II. András, III. Béla második fia temetkezett. A váci székesegyházban I. Géza király, III. Béla ükapja nyugodhat; őt is III. Béla „segítségével” lehetne azonosítani.

Szabados szerint, ha az archeogenetikai kutatásokat kiterjesztik a populációgenetika szintjére – akár több ezres, időben rétegezhető mintavétel révén előállt kontrolladatokkal –, úgy közvetett adatokat kapnának a történészek arra nézvést, hogy bizonyos népközösségek merre vándoroltak, illetőleg bizonyos sztyeppei birodalmak a múltban hogyan formálódtak.