Rétimajor

2017.10.17. 08:00

Mocsár Eleonóra teszi a dolgát, filmet forgat, könyvet ír, gluténmentes tortát és bonbont készít

Mocsár Eleonóra szerint a legnehezebb helyzetből is ki lehet hozni a legjobbat, azt, ami előbbre visz. Erre pedig éppen a saját élete szolgál példaként.

Dávid Erzsébet

Nóri mindent maga csinál a műhelyben, de nem szereti a csokit, így a család bírálja el a finomságokat: a képen Lilivel, a bonbonbirodalomban.

A Nyírbogáton élő kislány 11 éves volt, amikor elvesztette az édesapját, s nem sokkal rá az édesanyját is. Szegeden élő felnőtt nővére szívesen magához vette volna, de mi-után a gyámsággal kapcsolatos ügyintézés nagyon lassan haladt, Nóri nevelőotthonba került. Nem nélkülözött, de hiányzott a család, a szülői szeretet. Talán ez is az egyik oka volt, hogy nem sokkal az érettségi után, 19 évesen férjhez ment. Nagyon szeretett volna családot, gyerekeket, de tíz évet kellett várnia arra, hogy a lombikbébiprogram segítségével bekövetkezzen a csoda. Lackó édesapja azonban nem várta meg gyermeke megszületését, hat hónapos terhesen elhagyta, s szinte mindenéből kifosztotta Nórit. A fiatal édesanyának nem egyszer kellett azon töprengenie, miből vegyen pelenkát vagy élelmet.

- Szerencsére a nevelőotthoni évek megtanítottak a küzdésre s arra, hogy erős akarattal és kitartó munkával előbbre lehet jutni. Optimista voltam, és sokat segített az is, hogy a helyzetet humorral igyekeztem megkönnyíteni. A korai házasságomnak a bánat és a sok gond mellett azért két nagyon jót is köszönhetek: Lackót, aki már húszéves, remek fiú, aki a Budapesti Gazdasági Egyetemen tanul és azt, hogy egymásra találtunk két csodálatos emberrel, a velünk egy házban lakó Kati mamácskával és férjével, Tatával. A lányukként szerettek. Pótolták az elvesztett szüleimet, a fiamat – később Lili lányomat is – az unokájuknak tekintették. Mindenben segítettek.

Nóri mindent maga csinál a műhelyben, de nem szereti a csokit, így a család bírálja el a finomságokat: a képen Lilivel, a bonbonbirodalomban.

Hozzáteszi: rá is fért a segítség, mert az üzemmérnöki diploma mellé szerkesztő-riporteri bizonyítványt is szerzett, s a Hálózat Tévéhez került. A munkájával járó, kiszámíthatatlan időbeosztás miatt Kati mamáék nélkül nehezen boldogult volna.

- A tévés időszak csodálatos élményekkel ajándékozott meg, bejárhattam szinte a fél világot. Forgattunk filmet például a Grand Canyon indiánjairól, egy svájci börtönről, csehországi zenei fesztiválról. Sorozatban mutattuk be a Kárpát-medence templomai közül azokat, amelyekben magyarul tartanak szertartást. A Léptünk koppan ódon köveken című sorozat a legkedvesebb számomra. Már a százötvenedik résznél tart, s még nincs vége – meséli.

Mocsár Eleonóra

Nóri a szerkesztő-riporteri munkának köszönheti azt is, hogy megismerte a férfit, Lévai Ferencet, aki igazi társa lett, Lackót pedig négyéves korától apjaként neveli.

- A történetünk úgy kezdődött, hogy Feri megkért, vágjam meg egy régi filmjét. Megbeszéltük az időpontot, lefoglaltam a vágószobát, kifizettem érte a bérleti díjat és vártam. Nem jött. Napokkal később felhívott, elnézést kért, új időpontban egyeztünk meg. S a dolog pedig megismétlődött...

Végül létrejött a találkozó, egy kettesben elköltött ebédnél pedig úgy érezték, mintha ezer éve ismernék egymást. Ennek 15 éve, azóta együtt vannak.

- Másfél éves volt a kapcsolatunk, amikor kopogtatott Lili. Meglepetés volt az érkezése, nem hittem volna, hogy lehet második gyermekem is. Lili már Rétimajorba született. Feri onnan irányítja a tógazdaságot és a hozzá tartozó üzemágakat, én pedig amellett, hogy ellátom a családot, teszem a dolgom. Filmet forgatok, könyvet írok, előadást tartok, gluténmentes csokit, tortát készítek, kenyeret sütök. A gazdaság ügyeibe nem ütöm bele az orrom, de ha kell, besegítek: ha úgy adódik, beállok mosogatni az étterem konyhájában, ha kell, felszolgálok.

Nóri életpályája nem egyenes ívű, vannak benne vargabetűk. Az volt a polgármesterség is. A sáregresiek kérték fel 2006-ban, hogy induljon el a polgármesteri címért. Amikor igent mondott, nem sejtette, milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Elődje ugyanis igencsak zokon vette, hogy legyőzte a választáson, s ott ártott, ahol tudott. Ellenségeskedésével megosztotta a falut.

Mocsár Eleonóra azt vallja: akarattal, céltudatossággal a legnehezebb helyzetből is ki lehet hozni a legjobbat, azt, ami előbbre visz

- Igyekszem elfelejteni az ocsmány dolgokat, inkább arra gondolok, amire büszke lehetek. Például, hogy leaszfaltoztunk minden utcát, vagy arra, hogy gyógyszertárat nyitottunk, kicseréltük az iskola nyílászáróit, megalapítottuk a nyugdíjasklubot, létrehoztuk a polgárőrséget. Polgármesterségem idején kezdtem dolgozni a falu szülötte, Csók István festőművész életrajzán, s már készül a Sáregres Csókja című kötet folytatása is. A festő fogadott unokájától, az azóta elhunyt Palotainé Kali Gabitól megkaptam Csók István kézzel írott naplóját, azt dolgozom fel. Remélem, télen lesz időm befejezni...

Nóri kitanulta a csokikészítést is. Az ötletet a kényszer szülte: először a lisztérzékeny Lilinek akart örömet szerezni a házilag készült gluténmentes édességgel. Aztán előbb egy brüsszeli, majd egy svájci csokiműhelyben tökéletesítette a tudását. Annyi bizonyos, cukor- és tartósítószer-mentes, liszt és szója felhasználása nélkül készülő bonbonjainak ma már komoly sikerük van.

- Érzem, a tenyerén hord az Isten. De ahogy a legnehezebb helyzetekben nem adtam fel, most a lehetőségeimmel nem élek vissza. A gyerekeimre és az összetartó, szerető családomra vagyok a legbüszkébb. Minden este együtt vacsorázunk, jókat beszélgetünk. Lili születése óta nincs televíziónk. Esténként olvasunk, játszunk, diót törünk, sütögetünk, élvezzük, hogy együtt vagyunk. Örülök, mert a férjem is visszavett egy kicsit a munkatempójából, és azt remélem, hogy éppúgy, ahogy én, a férjem és a gyerekek is megtalálják a szépet minden napban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában