Kövér László, a Parlament elnöke Martonvásáron emlékezett a helyiekkel

Az impozáns tér és környezete egyesíti a kisváros történelmi emlékeit az új kulturális színtérrel, az ünnepek mellett a hétköznapokon is szívesen veszik birtokba a martonvásáriak – mondta el a hagyományőrző huszárok által felvont nemzeti lobogó alatt Szabó Tibor polgármester. Kövér László, a Parlament elnöke és Tessely Zoltán, a körzet országgyűlési képviselője ünnepelt a helyiekkel együtt a jeles nap délutánján-előestéjén. Az ’56-os koronatanúknak, a szabadságharcosoknak a hazában és a nagyvilágban, tisztelettel és hálával kívánunk jó egészséget, mondta a házelnök.

Beszédében megidézte a forradalom dicsőségesen szép és fájdalmas napjait, párhuzamot vonva a magyar történelem bizonyos évei és eseményei között. 1456-ban, a török elleni harcunkban is magunkra hagyott a Nyugat bennünket, csakúgy, mint 1956-ban, a szovjet invázió idején, idézte meg a dicsőséges nándorfehérvári diadalt. A magyarok kelet-közép-európai sorstársaikkal védték meg a Nyugat-Európát a törökökkel szemben, néhány évtizedes békét teremtve. A magyar nemzet túlélte a nagy megpróbáltatásokat, s kollektív emlékezetében mindig megőrizte hőseit és identitását, sorolta fel a magyar szabadságküzdelmek legnagyobb sorsfordulóit.

20. századi európai sorstársunkat, a cseh Kunderát idézte 1968-as forradalmuk kapcsán. A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik emlékezetüket, műveltségüket, történelmüket, s a nemzet elfelejti múltját, fejtette ki Kundera. A magyar nemzet túlélte a nemzeti lét felszámolására irányuló történelmi kísérleteket, s képes volt megújulni a mindenkori túlerővel szemben. A magyarság szabadságvágya adta azt a belső hajtóerőt, amely máig kitart, hangsúlyozta Kövér László. XII. Piusz pápa a magyarokért szóló, 1956. október 28-iki enciklikájából idézett, mely szerint „az igazi szabadság iránt sóvárgást sohasem lehet külső erőszakkal elfojtani.

A magyarok 1956-ban olyan rendszerrel szemben védték önmagukat, amely tagadta Istent, a hazát csak katonai támaszpontnak, míg a családokat és az embereket pusztán statisztikai termelési egységnek tekintette, foglalta össze a szovjet kommunizmus süvítő valóságát. Ennek az eszméje nyugaton született, de keleten valósult meg és szedte áldozatait. Magyarországot és kelet-közép-európai sorstársait a második világháborút lezáró nagyhatalmi osztozkodásban a nyugati politika válogatás nélkül lökte oda rabként. A vesztes magyarokat ugyanúgy, mint a győztesek oldalán harcoló lengyeleket. 1956-ban a magyarság kinyilvánította: nem akar abban a rendszerben élni! A nemzet akkor sem hitt abban, hogy a haza csak egy katonai támaszpont, ma pedig nem hisz abban, hogy a haza csak egy üzleti telephely.

Vérrel és áldozattal megszentelt jutalomként azt kapták a magyarok 1956-tól, hogy tizenkét nap alatt visszanyerték a szabadság, a méltóság és a felelősségvállalás lélekemelő erejét – szóltak az emlékező szavak. „Mi, mai magyarok, sem fenyegetések, sem hazugságok hatására nem leszünk hajlandóak 1956 örökségének megtagadására, demokratikus rendünk, önazonosságunk, önbecsülésünk és önrendelkezésünk feladására” – összegezte a forradalom történelmi üzenetét Kövér László.

A múltidézés nyomán aktuálpolitikai kérdésekről is szólt a politikus, aki a rendszerváltás óta tagja a magyar parlamentnek. Az 1956-ban újjászületett magyar erkölcsi többség napjainkban cselekvőképes politikai többségben van Magyarországon. E többség a magyarok erkölcsi többségének keresztény gyökerű civilizációs értékrendjét is kinyilvánította és megerősítette. Megerősítette a határokon átívelő magyar nemzeti összetartozást, s megvédte az ország határait az illegális migrációtól.

Ünnepi beszédének zárásaként hangsúlyozta: napjainkban nem életáldozatra, hanem munkaáldozatra van szükség. Nem idegen tankok előtt kell kinyilvánítanunk akaratunkat, hanem szavazatainkkal. Az ’56-osok szabadságvágyából pedig megteremthetjük a magunk nemzeti szabadságának valóságát.