Magasra értékelték a Kapcsolat Központ önzetlen munkáját

A Bicske Városáért Közösségi Díjat vette át az Egyesített Családsegítő és Gondozási Központ – a Kapcsolat Központ közössége. Az intézmény 2011. november 1-jétől működik a Bicskei Gondozási Központ, a Városi Idősek Klubja, a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat, a Baba-Vár Városi Bölcsőde, valamint a Védőnői Szolgálat összevont, egyesített szociális intézményeként. Generációkat összekapcsolva egy teljes emberöltőnyi időszakra vonatkozó feladatokat látnak el az intézmény munkatársai. A negyvenhat szakember példaértékű emberséggel, sokszor erőn felül végzi magas színvonalú munkáját – hangzott el a méltatásban a díj átnyújtásakor.

Mindannyian meghatottan fogadták az önkormányzat elismerését

A nevük – Kapcsolat Központ – pontosan fedi a lényeget, úgy is érthető, ha valaki nem ismeri a hivatalos felépítését az önkormányzati intézménynek. Szabó Ágnes igazgató foglalja össze a szerteágazó tevékenységet, amit végeznek az öt szakmai egységben: a védőnői szolgálatban, a nappali idősellátásban, a bölcsődében, a család- és gyermekjóléti szolgálatban – ez utóbbinál van városi és járási központi feladatként végzendő tevékenységük. A várandósságtól az idős korig, egy teljes emberöltőnyi időszakra vonatkozó feladatokat látnak el, mondja, a kapcsolat Központban valamennyi korosztály megfordul, generációkat kapcsolnak össze.

Szabó Ágnes irodájában minden vidám és színes, a képek, fotók, s még a fal színe is a pozitív szemléletet tükrözi, erősíti, s ez esetben ez csöppet sem közhelyes. Az igazgatónő diplomás szociális munkás, kisebbségpolitikából szerzett egyetemi végzettséget mellé, s ismét beült az egyetemi padba Pécsett, hogy mentálhigiénés és közösségi segítő szakon újabb diplomás szakképzésen vegyen részt. Erőteljes, mosolygós, határozott, de többször leszögezi, hogy a munkatársai nélkül korántsem tudna ilyen hatékony munkát végezni. Mindannyian meghatottan fogadták fenntartójuk, az önkormányzat díjjal való elismerését, mert bár valóban a munkájukat, a kötelességüket teszik, a segítő szolgálat mégis speciális területe az életnek. Ők leginkább a bajba jutott, krízishelyzetbe került, de legalábbis válságos napokban, hónapokban vergődő családok problémáival találkoznak, nem beszélve a betegekről, magányosan küzdőkről.

Segíteni sem mindig egyszerű, még ha a szándék és a lehetőség adott, a tapintat az első számú vigasz a másik ember méltóságának megsértése nélkül. A gyereket simogatod, a felnőttet dicséred, ezzel máris sokat tettél – efféle örök igazságot tartalmazó mondatok szellemiségével már el lehet indulni. Szabó Ágnes saját szokott szerénységével teszi hozzá: ők, a segítők sem különbek senkinél, de ha utat tudnak mutatni a bajban, nehéz élethelyzetbe jutott embertársaiknak, akkor vállalásukat ott és akkor teljesítették.