A kommunizmus áldozataira emlékeztek Fehérváron

– A kommunista diktatúrák halálos áldozatainak számát 100 millióra becsülik. Ennyien vesztették életüket éhínségben, kényszermunkatáborban, kegyetlen kivégzés által. Jóval többre tehető azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg, lelkileg megnyomorított – kezdte az emlékezést Jakubek Tiborné Ágnes házigazda. – Az emberek életét áthatotta a félelem – folytatta.

A közönség megtekinthette Sinka Jenő, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetsége Fejér megyei elnökének kapcsolódó vándorkiállítását. Az elnök természetesen be is mutatta a dokumentumkiállítást. Véleménye szerint annyi szörnyűséges adat és történet terheli a kommunizmust, hogy azt szinte nem is lehet bemutatni. Talán megjegyezhetjük itt, a budapesti Terror Háza, a hódmezővásárhelyi Emlékpont teljesen más léptékben ugyan, de remek ellenpéldái ennek az állításnak. – A múltból táplálkozunk, hogy meghatározzuk a jelent, s a jelenből határozzuk meg a jövőt – mondta Sinka Jenő, aki szerint azért is kell emlékezni, hogy a múlt ne ismételje önmagát.

Az emlékezést a Janus című film levetítésével folytatták. Gyöngyössy Bence rendezte a 2015-ös tévéfilmet. Virágh Ildikó újságíró mutatta be az alkotást, s adott támpontokat annak értelmezéséhez.

– Ennek a filmnek a helyszíne Nagyvárad, ahol egy fiatal fogorvosnő és egy fiatal sebészorvos kényszerűségből találkozik. Nem valós történet. Az a Kállai Zsuzsa orvos, aki a filmben szerepel, nem létezett. Ám olyanok, mint ő, nagyon sokan. Emberek, akiknek a legnagyobb bűnük az volt, hogy nem akartak beállni a sorba, a kommunista diktatúrában is emberi életet akartak, a szellem szabadságát szerették volna, csakhogy szinte minden értelmiségi és egyházi személyiség mellett ott állt egy secus, a román kommunista diktatúra titkosszolgálatának egy tagja – emelte ki Virágh Ildikó.