„Látom az egész családomat. A szüleimet fiatalon, és magamat is. Megrendítő”

Gyarmati Andrea őszinte ember. Nyílt, okos, vagány és jó a humora. Nincsenek titkai hallgatósága előtt, „hányattatásait” említi, a „buta úszólányokról” is kendőzetlenül fogalmaz. Szerette a vizes világbajnokságot, könyveket is hozott, és azt mondta, jó lenne, ha este valaki „felvezetné” az M7-esig.

Az ismert úszó, gyermekorvos, könyvszerző az országos könyvtári napok keretében a Madarász József Városi Könyvtárban vendégeskedett. Beszélgetőtársa Kálnay Adél József Attila-díjas költő, író volt, aki kellő tapintattal terelgette az est főszereplőjét, ha kissé elkalandozott.

Honnan ez a gördülékenység? Egyből megtalálta a hangot a közönséggel – vágok rögvest a közepébe, amikor szót váltunk a hosszúra nyúlt dedikálást követően.

- Sokat beszéltem, ugye? – kérdez vissza. – Nem tanultam kommunikációt, akkor rosszabbul menne – nevetünk egymásra.

- A cserfes, nagyszájú gyereklány megmaradt bennem. Igen, mindig mindenről tudnom kellett, mindig mindenbe beleszóltam. Most is. Nagymamaként. De ez most már így marad!

Gyarmati Andrea a két sportlegenda, Gyarmati Dezső és Székely Éva gyermekeként beleszületett a vízi világba, az ismertségbe. Úgy mondja: az útja csak az uszodába vezethetett. De jutalomként. A tanulást a sportnál is többre értékelték a családjában: ha rendesen viselkedett és jól tanult, akkor mehetett úszni.

Szülei olimpiai bajnokok, az ő életéből viszont az olimpiai bajnoki cím kimaradt. Persze, gondol rá néha, de a Föld enélkül is forog tovább.

Már a mexikói olimpián is részt vett, de akkor még nem sikerült dobogóra állnia. A hetvenes évek elejére a magyar úszósport meghatározó alakjává vált, és az 1972-es müncheni olimpián két érmet is szerzett: ezüstöt 100 méter hátúszásban és bronzot 100 pillangóban. Kétszeres Európa-bajnok, világbajnoki harmadik helyezett.

Az aktív sportolástól 1975-ben vonult vissza, ezt követően a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen orvosi oklevelet szerzett, később pedig gyermekgyógyász és ortopéd szakorvosi vizsgát tett. A kilencvenes évek elejétől rendszeresen szerepel televízió- és rádióműsorokban mint gyermekgyógyász szakértő. Jelenleg is orvosként dolgozik a főváros nehéz sorsú, VII. kerületében. Sikeres könyvszerző.

Gyarmati Andrea 1982-ben kiérdemelte a Magyarország Örökös Úszóbajnoka címet, majd 1985-ben beválasztották az Úszó Hírességek Csarnokába, akárcsak édesanyját és édesapját, márpedig ilyen családi „szereplésre” soha korábban nem volt példa az úszás világában. Emellett 2012-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével, valamint a Gerevich Aladár-emlékéremmel tüntették ki. Az idei budapesti vizes világbajnokság egyik nagyköveteként ténykedett.

Eddig hat könyve jelent meg: a Beszéljünk az evésről!, a Beszéljünk a betegségekről!, az Apróságaim – Földön, vízben, rendelőben, a Gyere velem gyógyítani!, a Szívdobbanások és a Hányattatásaim – Evészavaron innen és túl című.

„Andrea vagyok, és függő. Gyógyulóban függő” – szegezem beszélgetőtársamnak a Hányattatásaim című könyvének legendás sorait. Ebben a kötetében vallott a saját evészavaráról, bulimiájáról. Ezek szerint mindenkinek megvannak a maga démonai? – firtatom.

- Igen. Ami uralkodik feletted, legyen az ember, esemény, tárgy, helyzet, amit nem te akarsz, és nem te irányítasz, hanem ő téged.

- Egyet tudnunk kell: az élet egyéni sportág! – erősíti meg újfent több alkalommal is kifejtett gondolatát. – Amint azt le is írtam: nem vagy egyedül, jövök veled, ott vagyok melletted, ha már kezedbe vetted a könyvemet. De a magad harcát neked kell megvívnod, a démonaidat csak te győzheted le.

A kikapcsolódást az írás és a olvasás jelenti a számára, amióta csak a betűket ismeri. Azt is elmesélte az esten, hogy kedvenc televíziós sorozata a Dr. Csont. Egyenesen imádja, jópofának tartja a sztorit, szimpatikusnak a karaktereket. Az ismétlések sem zavarják: nézi, és közben főz vagy vasal. Szereti még a Mentalistát és olykor a Gyilkos elméket...