a vízen épült város

2018.09.22. 07:00

Feltárult az ismeretlen világ Székesfehérvár alatt

A székesfehérvári reggeli forgalom egy kis akadályoztatást volt kénytelen elszenvedni csütörtökön a Prohászka Ottokár út 20 előtt. A dolgukra siető városi autósok azonban nagy rutinnal kerülgették az úttest körbebójázott területét, és a járdán dolgukra igyekvő gyalogosok sem mutattak különösebb érdeklődést.

Sági Zoltán

E csatornaszakasz falát alkotó kövek közt látható nagyobb tömbök részben a Nagyboldogasszony bazilikából kerültek ide

Fotó: Koppán Viktor / Fejér Megyei Hírlap

Pedig nem mindennapi jelenetsor szemtanúi lehettek volna. 12 – cseppet sem dühös, inkább várakozásteli – ember ereszkedett sorban, egymás után a város alá, sárga sisakban és melles gumicsizmában – köztük polgármesterrel, alpolgármesterrel és a Városüzemeltetési és Közműellátási Iroda, valamint a Városgondnokság vezetőivel és szakembereivel.

A Várkörút alatti szakaszon alulnézetből figyelhettük meg, hogy az út menti szórakozóhelyek közönsége mekkora csikkhalmokat képes aláeregetni

Az indulást rövid térképszemle előzte meg, amelyen Kertész Lóránt nyugalmazott vízügyi mérnök, a szakterület élő legendája, Székesfehérvár nyílt csapadékvíz-elvezető rendszerének avatott ismerője vázolta föl a bejárandó út nyomvonalát. Kertész Lóránt volt az, aki a rendszerváltást követően megalakult Városgondnokság szervezeti keretein belül a város alatt húzódó rendszer állapotfelmérését munkatársaival elvégezte, majd a szükséges helyreállítási és állagmegóvási munkákat (kellő kitartással) szorgalmazta, később felügyelte.

E csatornaszakasz falát alkotó kövek közt látható nagyobb tömbök részben a Nagyboldogasszony bazilikából kerültek ide
Fotó: Koppán Viktor / Fejér Megyei Hírlap

 

Echo

A visszhangok és vízhangok világába érve a vártnál tágasabb tér fogadja az érkezőt, a páratartalom meglehetősen magas, a hőmérséklet azonban kellemes 22 fok körüli. A bejárás során az egyik szabály: „inkább a vízben, mint a víz mellett”. A magyarázat egyszerű: alul a kövezet nyálkás, iszapos felszíne rendkívül csúszós. A koreográfia szabályszerűen megtervezett: elöl halad Kenyeres Dániel vízrendező mérnök, hátul a sort pedig az egyedüliként kék sisakos Csaba zárja, aki szintén a Városgondnokság munkatársa. Ő felel érte, hogy a csatornabejárók létszáma érkezéskor is hiánytalan legyen. Ezen felül, mármint a csatornán és az útburkolaton is felül egy „száraz” egység is készenlétben áll, ha odalentről segélykérés érkezne.

Egy régi oldalági csapadékvíz-bekötő – ki tudja, hová vezet…
Fotó: Koppán Viktor / Fejér Megyei Hírlap

 

A régi mesterek kiváló munkát végeztek

A Prohászka Ottokár út 20 alól meginduló csapat nagyjából a Vak Bottyán köz alatt áthaladva a Vörösmarty tér felé vette az irányt. A kezdeti szakaszt a később felhordott teherhordó betonburkolat, a „lőtt beton” kissé beszűkíti, azonban a Vak Bottyán közben, a szabad terület alatt futó szakaszon a burkolat véget ér, és tágas pincebelsőben találjuk magunkat, amelyet téglából raktak meg bő száz évvel ezelőtt, amikor vasbeton még nem tartozott az építészet eszköztárába. A régi mesterek láthatóan kiváló munkát végeztek, a korabeli burkolat alul és felül egyaránt meglepően jó állapotú. Az eredeti és a betonnal erősített szakaszok váltakozása a továbbiakban is jellemző, annak megfelelően, hogy odaföntről mekkora terhelés éri a lent futó csatornaszakaszt. Valahol a Vörösmarty tér alatt jobbra fordulunk, hogy a buszpályaudvar irányában, sőt azon túl, a Liszt Ferenc utca térségébe jussunk. Kis kaptató és kibetonozott szakasz után ismét a régi jó téglaburkolat következik, ezúttal egyenes falakkal – a szelvény itt ugyanis egykor nyitott volt. A régi csatornahidak lábazata alatt áthaladva, alulról még láthatóak a szerkezet hatalmas, faragott kőtömbjei, amelyek a szakemberek szerint az egykori Nagyboldogasszony Bazilika köveiből kerültek a csatornafalba. Közben megtanuljuk: ahol oldalról becsatlakozó csapadékvíz vezetéket látunk, ott a szélre húzódva haladunk, ugyanis középütt a beömlő ár a medret néhol közel egy méterrel is kimélyítette.

 

Kertész Lóránt a csatorna minden méterét jól ismeri
Fotó: Koppán Viktor / Fejér Megyei Hírlap

Tömlöc kürtők

Noha a bejárás során az eleven patkányok társaságát nélkülöznünk kell, az iszapban futó apró lábnyomaik sűrű ösvényei életvitelszerű ott-tartózkodásukról árulkodnak. Annak ellenére, hogy partra vetett patkányméreg tutajok tucatjai mellett haladunk el. „Ami él, az – amennyiben rajta áll – létében megmaradni törekszik”, írta a holland filozófus négyszáz éve, és láthatóan nem tévedett.

A Megyeháza mellé érve, persze alulról, a csatorna falában szűk, négyzet keresztmetszetű betorkollásra leszünk figyelmesek. „Az egykori tömlöc egyik kürtője, tán a hullákat vonszolták ki errefelé onnan” mondja Kertész Lóránt, ám mire a mondat végére érne, a polgármester már félig bent is van a szűk nyílásban. Páran követik, a többség kívül várakozik. Mint később mesélték, messzire nem jutottak, a járat ugyanis egyre szűkült.

 

A falon látható szám az adott szelvény méterben mért távolsága a kezdőponttól. Kertész Lóránt alkotása az 1990-es évek elejéről
Fotó: Koppán Viktor / Fejér Megyei Hírlap

 

Alig 100 métert haladva tovább, már-már a Liszt Ferenc utca alatt Kenyeres Dániel nyakában komótosan csipogni kezd a gázriasztó, aki rápillantva megállapítja: „kevés az oxigén, vissza kell fordulnunk”. Kertész Lóránton látszik, hogy őt magát ilyen apróság nem tartaná vissza, de a város vezetése felének elvesztését mégsem kockáztathatjuk. Megfordulunk hát, amikor is a gázriasztó komótos bippegése gyorsulni kezd, mint a filmeken. Nos, a mi reakciónk is ennek megfelelő – így viszonylag hamar kijutunk a veszélyzónából.

A Jancsár csatorna főágába visszatérvén a Vörösmarty tér alatt jobbra fordulva az egykori Stop étterem irányába fordulunk, ahol a csatorna hamarosan dupla szélességűre vált. Az innentől az egykori vágóhíd irányába futó több száz méteres szakaszt középütt míves pillérsor erősíti, ami egy 1938-as közbeszerzés keretében épült – és ma is tökéletes állapotnak örvend.

A túra e szakaszának egyik emelkedett pillanata, amikor Cser-Palkovics András a Palotai út alól a Balatoni út alá érve körbepillant, és megjegyzi: „még hogy dugó”… Mert némi humorra azért szükség van odalent, főleg, amikor az ember tudatosítja magában a pillanatot, amelytől kezdődően a mellig érő gumiruha fő funkciója már nem az, hogy kizárja a vizet, hanem hogy elválassza a kinti és benti vizeket.

Innen visszatérünk a Prohászka úti kezdőpontra, ám mivel a polgármester csak most kezd belejönni, vezetőnk arra jut: bejárjuk még a Várkörút alatt futó szakaszt is. Utólag megérte: így alulnézetből figyelhettük meg, hogy az út menti szórakozóhelyek közönsége mekkora csikkhalmokat képes aláeregetni – és hogy ennek ellenére az élet mégis él, mert élni akar. E szakaszon kaptunk ugyanis lencsevégre egy csikkeket kerülgető réti csíkot. E ritka és védett halfaj odalent, a mi zsúfolt Székesfehérvárunk alatti békés és tiszta vízi világban ugyanis még mindig rajokban úszkál föl s alá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában