Jó reggelt, Fejér vármegye!

Ebben a hónapban lesz egy éve, hogy mondhatom tejesen megváltozott körülöttem a világ.
Egy éve annak, hogy büszkén meséltem a barátaimnak: “megtartottam életem első igazi edzését”.
Emlékszem elmondhatatlanul izgultam, hogy megfeleljek, hogy a megfelelő szakmai és emberi profizmust vigyem a terembe.
Utólag bevallva akkoriban nem igazán hittem abban, hogy meg fogok felelni, hogy lesznek emberek, akik majd rám bízzák magukat, és én segíthetem őket céljaik elérésében.
Most itt ülök egy évvel később két edzőterem edzőjeként, megszámlálhatatlan szakmai élménnyel, új barátok üzenetei közepette, valamint jó pár új oklevél között és próbálom összegezni mi is történt az elmúlt egy évben. Sok minden, amelyeknek nagy részéről álmodozni sem mertem korábban.
Ha röviden kellene megfogalmaznom azt, amit most érzek, azt hiszem valahogy így hangzana: Megérkeztem és hálás vagyok ezért.
Elmondhatatlanul hálás és büszke vagyok minden egyes emberre, akivel együtt dolgozhatok, akik számítanak rám és akikre én is messzemenőkig számíthatok.