Megvan, ki lett az Évad színésze, és ki kapta a Vörösmarty-gyűrűt

Rendhagyó módon telt a Vörösmarty Színház 2024/25-ös évadát záró tárulati ülés, amelyen nem volt hiány drámai pillanatokban sem. Az ülést, amelyen részt vett a színház társulata és munkatársai, a leköszönő Szikora János igazgató tartotta. 

13 év a Vörösmarty Színházban

A színpadon álló ódon asztalon, a friss virágcsokrok és díszoklevelek között vaskos paksaméta hevert, amelyet Szikora János azzal emelt a magasba, hogy: „Ez nem lesz rövid, de nem kerülhetem meg.” Az iratköteg a színházigazgató elmúlt 13 évének munkáját, a színre vitt, nagy sikerrel bemutatott előadásokat rejtette. Szikora János hosszasan olvasta fel a korábbi évadok előadáscímeit, visszaemlékezve a legkiválóbb alakításokra, azokra a pillanatokra, amelyeket a közönség ugyan nem láthatott, a társulatban mégis mély nyomokat hagytak: nevetésre, sírásra, jól vagy épp rosszul megoldott szituációkra és feladatokra. Egy szóval a több mint egy évtizednyi közös munkára, amely nem volt mindig fenékig tejfel, de éppen az eredményes együttműködés, együtt gondolkodás és a szakmai alázat és profizmus miatt a közönség mindig vastapssal jutalmazta a látottakat. 

Ez nemcsak egy évadzáró, hanem egy korszakzáró társulati ülés. Nemcsak a 2024/25-ös színházi évadot zárjuk most le, hanem lezárunk egy korszakot – fogalmazott Szikora János, aki az elmúlt évek munkájának felidézése után egy újabb vaskos iratköteghez nyúlva bejelentette a 13 évad Székesfehérváron című, az Országos Színháztörténeti Intézet színháztörténész hallgatóinak munkájából és Vakler Lajos interjúiból álló, gazdag képi illusztrációval ellátott kötet kéziratát, amely az új évad megnyitóján jelenik majd meg.

Az évad legjobbjai

Az évad legjobbjait megillető elismeréseket Szikora János adta át az arra érdemeseknek. 

• Az Évad színésze: Kis Diána Magdolna, 
• Az évad nem művész állományú dolgozója Magyar Kató Blanka művészeti titkár lett, 
• A Vörösmarty-gyűrűket Ladányi Júlia és Egyed Attila kapta.

A következő évadban három pályakezdő művész, Ferenczy-Nagy Boglárka, Kondákor Ajsa Panka és Regős Simon csatlakozik a Vörösmarty Színház társulatához egy-egy produkció erejéig.

Az évad végén három színművész távozik a társulattól: Sághy Tamás és Kovács Tamás a Vígszínházhoz igazol, Krisztik Csaba pedig a Radnóti Színháznál folytatja pályafutását. A jövő évadtól a Vörösmarty Színház társulatát erősíti három fiatal tehetség: Fehér Diána Aida, Bari István Péter és Ionescu Raul.

A 2025/26-os évad

Színről színre - A Vörösmarty Színház 2025/26-os évadának bemutatói:

Arthur Miller: Az ügynök halála /Rendező: Hargitai Iván/

Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Az ellenőr /Rendező: Bagó Bertalan/

Örkény István: Tóték /Rendező: Horváth Csaba/

Ray Cooney: A miniszter félrelép /Rendező: Mohácsi János/

Kodály Zoltán: Háry János /Rendező: Szikora János/

Nagy Tibor Magnus-Bradányi Iván-Szikora János: Benyovszky, a szabadság szerelmese /Rendező: Szikora János/

Székely Csaba: Bányavirág /Rendező: Botos Bálint/

Anton Pavlovics Csehov: Sirály /Rendező: Zsótér Sándor/

Lope de Vega: A hős falu /Rendező: Regős Simon/

Robert Merle: Madrapur /Rendező: Kerkay Rita/

Selmeczi Bea: Kék égbolt /Rendező: Ferenczy-Nagy Boglárka/

Herczeg Ferenc: Kék róka /Rendező: Bagó Bertalan/

Euripidesz: Iphigenia Auliszban /Rendező: Bagó Bertalan/

Nyitrai László-Máthé Zsolt: Az igazi nő /Rendező: Kondákor Ajsa Panka/

Eszterhai Katalin: Majdnem Esterházy /Rendező: Bereczki Csilla/

Gyermek- és ifjúsági előadások:

L. Frank Baum-Harold Arlen-E.Y. Harburg: Óz, a csodák csodája /Rendező: Widder Kristóf/

Presser Gábor - Sztevanovity Dusán: A padlás

Kozáry Ferenc: A kis hercegnő /Rendező: Kozáry Ferenc/

Egy korszak vége

– Az elmúlt 13 év gazdag volt, nagyon sokat jelentett számomra, és megérte. Megérte itt lenni – fogalmazott Szikora János, hozzáfűzve, hogy bár a társulat változásra szavazott, fontos tudnia, hogy a változás csakis belső megújulással együtt lehetséges. 

A 13 év után leköszönő színházigazgató búcsúszavait egy 13 éves fiatalember olvasta fel, mert – ahogy Szikora János is mondta –, vannak pillanatok, amikor nehéz megszólalni. A háláról szóló, búcsúzó sorokat a társulat meghatódottan hallgatta, majd vastapssal köszönt el Szikora Jánostól.