Az együttérzés és összetartozás napja

2025.06.23. 10:30

Tovább fejlesztik a vármegye egyetlen zsinagógáját

Sárbogárd zsidó közösségét csaknem teljesen elsöpörte a második világháború, ám a vármegye egyetlen eredeti formájában megmaradt zsinagógájának 2022-ben részben újjászületett épülete, valamint az ott emlékezők nem engedik feledni a múltat. Múlt, jelen, jövő: ezt a címet választották vasárnapi rendezvényüknek a szervezők, akik szerint e három fogalom csak együtt értelmezhető igazán.

A több mint 130 éves zsinagógát sokévnyi hányatott sors, romos elhanyagoltság után helyi polgárok összefogása mentette meg az utókornak, bár a munka dandárját vállaló alapítvány két eredeti alapítója székesfehérvári magánszemély. A megvalósítók büszkék lehetnek arra, hogy 2023-ban a vármegye épített örökségeknek kiírt pályázatán a sárbogárdi zsinagóga kapta a legtöbb szavazatot. Az épületet az Alba Régió Kulturális Alapítvány évek óta fáradhatatlan munkával gondozza és tölti meg újra élettel.

 A helyi zsidóság életét kiállításon mutatták be
Forrás: feol.hu


A vasárnap délutáni program a zsidó temetőben kezdődött el, majd a holokauszt áldozatai előtt tisztelgők az onnan nem túl messze lévő zsinagógához sétáltak, ahol sok évig csak az épület mellett, kívülről lehetett alkalmuk emlékezni. Ezúttal a falak övezte belső tér is megtelt látogatókkal, két kiállítás mellett ünnepi beszédek és zenés műsor várta a vendégeket. Beke Farkas Nándor, a Száztagú Cigányzenekar egykori elnöke, Masa Tamás és Masa Anita, a Sabbathsong klezmer zenekar két alapítója és Nyári Károly előadóművész muzsikált, mindannyian különleges, lélekemelő műsorral készültek. Az egyik kiállítás Alpern Bernadett fotóiból készült, amely zsinagógákat örökített meg az idő és az emlékezés metszéspontjában, a másik pedig Lakk Norbert kutatásai alapján született meg, a tablósorozat a sárbogárdi zsidóság egykor volt életét, ünnepeit és pusztulását mutatja be.

A zsinagógát igazi közösségi hellyé alakítanák, a tervek elkészültek
Forrás: feol.hu


A rendezvény fővédnökségét Maya Kadosh, Izrael Állam Budapesti nagykövetasszonya, valamint Molnár Krisztián, Fejér vármegye közgyűlésének elnöke vállalta el. Egészen csütörtök délutánig a szervezők bíztak abban, hogy a diplomata személyes jelenlétével is megtiszteli a várost, ám a háborús helyzet miatt végül le kellett mondania a látogatást. A Schindler listája című film zenéje után Rónai Gábor, az esemény moderátora köszöntötte a megjelenteket, büszkén említve, hogy baráti kapcsolat fűzi azokhoz, akik célul tűzték ki egy különleges álom megvalósítását. Azt, hogy méltóképpen emléket állítsanak a szomorú történéseknek, ezzel erősítsék a zsidóság és keresztények közötti párbeszédet, együttműködést. Fontos, hogy arra helyezzük a hangsúlyt, ami összeköt minket, hangzott el.

– Az alapítvány célkitűzéseihez felsorakozott a város és a megye, már csak azért is, mert ez az egyetlen megmaradt zsinagóga a megyében – mondta Grósz Andor professzor, a Mazsihisz, a legnagyobb magyarországi zsidó szervezet elnöke. – Annak ellenére, hogy van hiányérzetünk, hiszen nincsenek itt olyan zsidó emberek, akik nap, mint nap az Örökkévalóhoz imádkoznának, akadnak olyan utódok, zsidó és nem zsidó emberek, akik hajlandók őrizni az emléküket. Hajlandók tovább vinni azt a gondolatot, amit a zsidó emberek képviseltek ebben az országban. A zsidókat úgy hívják, hogy a könyv népe. Adódik az alkalom és a lehetőség, hogy a könyv, a kultúra megjelenjen ott, ahol megjelent nyolcvanvalahány évvel ezelőtt. Azt mondtam a temetőben, hogy nem csak a zsidóság veszített a holokauszttal, hanem a magyar nemzet is. Félmillió ember óriási veszteség. De nem csak számokban, hanem mindabban, amit félmillió, elsősorban vidéki ember tudott adni ennek a hazának, a magyarságnak. Ha ők már nem lehetnek itt, akkor legalább a kultúrájuk legyen jelen ebben az épületben, méltó körülmények, ezen falak között. Ezért értékeli a Mazsihisz nagyra mindazt a törekvést, amit az alapítvány, a város és a megye gondol az épület jövőjéről. Ha ez megvalósul, akkor letettünk egy olyan követ, amit a sírhoz szoktunk tenni.

Az épület külsejében már méltó módon idézi a régi időket, de a munka még nem ért véget
Forrás: feol.hu


Sükösd Tamás, Sárbogárd polgármestere is mikrofonhoz lépett.

– „Bár szétszakadva él az egyház, Jézusban mégis egy lehet” – idézte a városvezető. – „Ha el is választ annyi korlát, testvérnek adj testvérkezet. Ha egy a pásztor, egy a nyáj, Őnála mind helyet talál.” Ez az 586-os számú református ének. Az Úristen mindent nagyon bölcsen igazgat. Ez a ma délelőtti istentiszteletünkön hangzott el és bár tény, hogy ott helyben nem tudtam megjegyezni, de úgy gondoltam, ha valami, akkor ez biztosan ide illik. Sárbogárd város képviselőtestülete és a magam nevében is sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm önöket immár negyedszerre a Múlt, jelen, jövő elnevezésű eseményen a sárbogárdi zsinagóga épületében. Hiszem és vallom, hogy az Úristen mindent bölcsen igazgat, és ennek megfelelően rend lesz a világban is. Mindannyiunk számára nagy öröm, hogy Fejér vármegye egyetlen fennmaradt zsinagógája újra igaz közösséget és funkciót kapott, és bár még nincs állandó kiállítás, már látogatható, és sokan figyelemmel kísérik újragondolásának folyamatát. Ez komoly eredmény nekünk. Napjainkban az izraelita temetőbe szervezett megemlékezések, a gimnáziumban, vagy a zsinagógában megrendezett kiállítások hívják fel a figyelmet az egykor városunkban élő zsidóságra, a hagyományok tiszteletére. Ezek az események hivatottak megemlékezni a holokausztról, hogy minden azóta született embernek beleégjen a lelkébe és az elméjébe a népirtás gondolatának az elutasítása.  

Az alapítványnál vallják, napjainkban különösen fontos a párbeszéd, amely együttérzést és összetartozást teremt. A sárbogárdi zsinagóga kövei régi történeteket őriznek, de egyben reményt adnak ahhoz, hogy emberhez méltó jövőt építsünk magunknak.  

Már ma is kedvelt közösségi tér a zsinagóga, ahová neves művészek érkeznek
Forrás: feol.hu

– Sok éven át itt éltem, itt kerékpároztam el a zsinagóga mellett anélkül, hogy feltűnt volna az épület és belegondoltam volna a jelentőségébe, az örökségébe – emlékezett Nagy László, az Alba Régió Kulturális Alapítvány elnöke. – Az alapítvány megvásárolta az épületet és évről évre mindig kitűztünk egy újabb célt magunk elé, először például azt, nehogy összeomoljon. Gyors állagmegóvást kellett végezni, aztán megvásároltuk a szomszéd telket, és rövidesen meglesz az elvi feltételrendszer ahhoz, hogy tovább indulhassunk. Első évben meg akartuk mutatni a városnak, hogy van egy ilyen épülete, aztán a vármegyével is el kellett fogadtatni, hogy ez az egyetlen zsinagógája. Majd országos, sőt, a nagykövet asszony meghívásával nemzetközi szintre emeltük törekvéseinket.

– Ahhoz képest, mennyire méltánytalan volt ennek az épületnek az állapota itt Sárbogárd központjában, most vannak olyan lehetőségek, tervek, elképzelések, amelyek a zsinagógát méltó befogadóhellyé tehetik a nagyközönség számára – mondta a FEOL-nak a rendezvény vendégeként Varga Gábor országgyűlési képviselő. – A beszélgetések során leszűrődött számomra, hogy idővel olyan közösségi központként funkcionálna ez a szép régi épület – kiegészítve néhány négyzetméterrel és rendbe hozva a környezetét –, amely visszaidézné azt a polgári miliőt, amely a 19. század végén, a 20. század elején még létezett Sárbogárdon. Mi magyarok büszkék lehetünk rá, hogy Európában hazánk az egyik legbiztonságosabb ország, ahol a zsidó közösségeket nem érheti semmiféle bántódás.  

Sárbogárd volt a gyűjtőhely, oda kerültek Alapról, Cecéről, a mai Mezőfalváról (akkor Hercegfalva), Igarról, Kálozról, Sárkeresztúrról, Sárosdról, Sárszentágotáról, Sárszentmiklósról, Szabadegyházáról (régen Szolgaegyháza), és Vajtáról az otthonukból elhurcolt zsidók 1944. június 26-tól 30-ig. A Sárbogárdról deportáltak többsége az auschwitzi, a dachaui és a buchenwaldi haláltáborokba került. A kutatók szerint 253 sárbogárdi áldozatot követelt a holokauszt. A zsinagógában berendezett kiállítás bemutatta Goldner Mórt, a település megbecsült községi orvosát, aki számos egyesület tagja volt. Őt is bevagonírozták 1944-ben a feleségével együtt, a vonaton öngyilkosságot követtek el. Markovits Áront 1926-ban választották községi állatorvosnak, amely tisztéget 1944-es elhurcolásáig látta el. Feleségével együtt Auschwitzba deportálták, noha kikeresztelkedtek. Soha nem tértek haza. A mártírok emlékműve 1947-ben készült el harmincöt magánszemély adományából a sárbogárdi zsidó temetőben. A hősi halott munkaszolgálatosokkal együtt Sárbogárdról 251, Alapról 16, Cecéről 38, Igarról 1, Kálozról 11, Sárosdról 21, Sárkeresztúrról 38, Abáról 2, Sárszentágotáról 3, Sárszentmiklósról 14, Szolgaegyházáról 11, Vajtáról 3, Siófokról 5, összesen 414 mártír neve olvasható rajta. A háborút csak 44 zsidó ember élte túl. A holokauszt miatt megfogyatkozó izraelita közösség létszáma a további elvándorlás és halálozás következtében 1964-re olyannyira lecsökkent, hogy már nem lehetett fenntartani a hitközségi intézményeket és a zsinagógát. Addigra nem maradt tíz zsidó férfi sem Sárbogárdon

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában