Jó reggelt, Fejér vármegye!

Bármerre jártam, próbáltam összemosódni a helyiekkel, legyenek azok favágó kanadaiak, villogó szemű fekete-afrikaiak, elefánt hátát vakaró szingalézek. Egyszer Malawiban még a tyúkürüléket is lenyaltam a bambuszról, mert azt hittem, helyi különlegesség. Minap Kínában sem válogattam, megettem mindent a skorpiótól a fogalmam sincs milyen húsig. Egy nap meglett az eredménye, egy ősi hutong sikátorában rohannom kellett a legközelebbi illemhelyig. Berobbantam és földbe gyökerezett a lábam: a pottyantós helyek tisztán sorakoztak egymás mellett, csak épp semmivel nem voltak elválasztva egymástól. Nem volt választásom, lekucorogtam és gyöngyöző homlokkal elmerültem a közösségi élményben. Rá kellett jönnöm, hiába a sok ezer kilométer és máshol töltött évezred, mi ezen a Földön egyformák vagyunk.