Jubileumi vetélkedő turisztikáról, természetjárásról

A Seregélyesi Baptista Általános Iskolában tíz éve szervezik a Kéktúrát feldolgozó, népszerűsítő vetélkedőt. Az Országos Kéktúra teljesítése után idén már a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra utolsó szakaszát is végigjárták. A vetélkedő népszerűségét mutatja, hogy az ország egész területéről, sőt, határon túlról, Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből és Partiumból is érkeztek csapatok az idei, jubileumi kihívásra. Ebben az évben a százötven csapat közül a legjobban teljesítő négyeseket még egy megmérettetésre összehívták, részükre pénteken rendezték meg a Kárpát-medence döntőjét.

A megnyitón mások mellett ott volt Varga Gábor országgyűlési képviselő, Horváth Sándor polgármester, Tassy Márk, a Magyar Természetjáró Szövetség igazgatója, közreműködőként csatlakozott a rendezvényhez Kollár Lajos hegymászó, a „Magyarok a világ nyolcezresein” expedíciósorozat alapítója, Borsi Zsolt, az Egymilliomodik lépés Egyesület vezetője, valamint a „Hazajáró” csapata. Sokat segítettek a Duna-Dráva Nemzeti Park, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács munkatársai is.

(Galéria a képre kattintva megtekinthető)

Otthonná vált a „zöld templom”

„A Seregélyesi Baptista Általános Iskola közösségének a ’zöld templom’, a természet is meghatározó otthona. A természetjáró, természetismereti vetélkedőt a ’Másfélmillió lépés Magyarországon’ című dokumentumfilm-sorozat ihlette, amelyre idén 230 gyermek érkezett a határon túlról, valamint az ország minden tájáról”, írta közösségi oldalán Varga Gábor országgyűlési képviselő, aki elismeréssel gratulált a lelkes szervezőknek. Hozzátette, a vetélkedő hatására remélhetően minél többen beleszeretnek a természetjárásba és végig járják nemcsak a Kéktúrát, hanem más útvonalakat is.  „A túrázás egyszerre kikapcsolódás, feltöltődés, sport és ismeretszerzés – a legjobb módja felfedezni hazánk természeti és kulturális kincseit. S nem utolsósorban kiváló közösségépítő program is. Gyönyörű helyekben és túraútvonalakban bővelkedik az otthonunk, Dél-Fejér, itt élni és kirándulni egyaránt szuper”, zárta sorait Varga Gábor.

De Tassy Márk sem talált mást, csakis dicsérő szavakat, amikor méltatta, amit a seregélyesiek véghez vittek. Hiánypótlónak nevezte a vetélkedősorozatot, amelynek nem találni párját az egész országban. Fontos eredmény, hogy a program természetjárásra ösztönözte a diákokat, nagyon sokan ennek hatására kezdték el a túraútvonalak felfedezését.

Kollár Lajos nevét mindenki ismeri, aki hallott már hegymászásról: ő egy igazi legenda, és már számát sem tudja, hányadszor jött el a gyerekek közé. De nem csak az emlékeiből él, ezúttal is kért és kapott feladatot főszervező barátjától, Sajtos Józseftől. Eljött a „Hazajárók” csapata, ők is évek óta segítik, támogatják a szervezőket. Meglepődtek azon, mennyire felkészültek a gyerekek, mennyire emlékeznek a nevezetességre, látványosságokra, de még a természetismereti filmekre is. A Duna-Dráva Nemzeti Parktól nagyon sok szakmai anyagot kaptak a helyiek, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács könyvadományt, jutalmat ajánlott fel. Borsi Zsolt fotókat hozott és meghívta a csapatokat egy szekszárdi kirándulásra.

A híres geológus intelme

 – Már nem is tudom, hányadik alkalommal vagyok itt – mondta Kollár Lajos hegymászó, a „Magyarok a világ nyolcezresein” elnevezésű kihívás alapítója. – Ezt a tevékenységet még Erőss Zsolttal kezdtem, mert ő mindig imádott itt lenni az iskolában, szerette Sajtos Jóskát és a gyerekeket, a rendhagyó földrajzórákat. Együtt jártuk a környéket, előadásokat tartottunk. Azt hiszem, kedveltek bennünket, legalábbis sehol sem vertek meg, nem mondták, hogy ne jöjjünk többé, sokkal inkább az ellenkezőjére biztattak. Ez egy igazán nemes, nagyszabású esemény, amit itt évek óta megvalósítanak, olyan teljesítmény, amely párját ritkítja.

Juhász Árpád geológus telefonon keresztül köszöntötte azokat a gyerekeket, akik eredményhirdetéshez gyülekezve megtöltötték a művelődési ház színháztermét.

– Az életben nagyon fontos, hogy rendezzük a természethez való viszonyunkat – figyelmeztette a kisdiákokat az ismert szaktekintély. – Gyermekként rengeteget jártam az erdőkbe, a hegyekbe, megismertem az engem körbe ölelő világot. Ebből a szempontból a kamaszkorom volt a legtermékenyebb, az a korszak határozta meg a természettel való későbbi kapcsolatomat. A fiatal generációknak ma több évtizeddel előre kell tekinteniük, felkészülni a klímaváltozás következményeire és más hatásokra. Jó, hogy ti még tiszta fejjel tudtok gondolkodni! Nemrégiben írtam egy könyvet „Gyerekek a nagyvilágban” címmel. Miközben a világot jártam és filmeket készítettem, gyakran találkoztam gyerekekkel, kamaszokkal, fiatalokkal. Érdekelt, hogy a technikai civilizáció fejlődése, a negatív környezeti hatások, a klímaváltozás, esetlegesen a lokális háborúk miként befolyásolják az életüket. Milyen családban élnek? Járnak-e iskolába? Létezik-e még gyermekmunka? Miként tudnak alkalmazkodni az extrém természeti környezethez, a jégvilághoz vagy a trópusokhoz? Becsülik-e természeti környezetüket, óvják-e a múlt emlékeit? Kérdéseimre sokféle választ kaptam, ezekből merítettem a kötet oldalain, szeretettel ajánlom és köszöntök mindenkit Seregélyesen! 

Érték, korrajz a turisztikában

A csapatokat két részre osztották régi szokás szerint, a tizenhat seregélyesit külön értékelték. Közülük a győztes „Kékkabátos manók” a teljes mezőnyből kiemelkedett. A döntő másik harminchárom csapata közül – évfolyamonként külön kategóriákban – a hatvani „Cinkék”, az ugyancsak hatvani „Kossuth Kékek”, valamint a tatabányaiak „Geschriebenstein” elnevezésű csapatai bizonyultak a legjobbaknak. A döntőre egyébként jöttek Orosházáról, Dunakesziről, Tiszaszalkáról, Monorierdőről, Várpalotáról, Székesfehérvárról, Barcsról, Nyíregyházáról, Besnyőről, Kompoltról, Kaposszekcsőről, Sorkifaludról, Tatabányáról, Szigethalomról, a felvidéki Gútáról, a kárpátaljai Papiról, a partiumi Nagyváradról, az erdélyi Tusnádfürdőről. A határon túliak közül a gútaiak voltak a legeredményesebbek.

– Sikeresen zártuk tizedik kihívásunkat, úgy érzem, ismét mindenki jó emlékekkel ment tőlünk haza – értékelt Sajtos József igazgató. – Az egész napot végig dolgozták a gyerekek, sőt, a pedagógusokat is csapatokba osztottuk. Nem adtunk fel könnyű feladatokat, ezért készülni, tanulni kellett. Sok elismerést kaptunk, a legtöbben jelezték, hogy várják a folytatást. Eddig az Országos Kéktúrát és a Dunántúli Kéktúrát dolgoztuk fel, ez valósult meg vetélkedő formájában. Az összeállított anyag nagy része örök és átadható, de azért akadnak kivételek, aktuálistásokhoz kötődők. Az eltelt évek során többen meghaltak már és eltűnt néhány nevezetesség is, ám a feladatsorok kétségtelenül egyfajta korrajzot jelentenek a turisztikában és a természetjárásban. Kézenfekvő volna az Alföldi Kéktúrával folytatnunk a sorozatot, sokan ezt várják tőlünk. Meglátjuk… Személy szerint én sem fejezném be a vetélkedést, de a jövő érdekében további forrásokat kell mozgósítanunk, mert egy ilyen nagyságrendű rendezvény anyagilag is nagy kihívást jelent. Biztos vagyok benne, hogy nem adjuk fel! Jön a nyár, mindenkit várnak az erdők, a hegyek, hazánk leggyönyörűbb tájai!