Szenzációs felfedezés Ausztriában, a kutató sikerrel járt! (galéria) - frissítve

Május elején egy izgalmas és rendkívüli sikerrel kecsegtető utazás terveiről számoltunk be olvasóinknak, amikor hosszabb interjút készítettünk Szebenyi István hadszíntérkutatóval, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnökével. Ő az, aki hosszú ideje áldozatos munkával, jelentősebb támogatás nélkül tartja rendben a vármegye jónéhány katonatemetőjét, de ez csak egyike szerteágazó tevékenységének, amelynek csak egyik része a hagyományőrzés. A kutató társaival néhány nappal ezelőtt Ausztriába utazott azért, hogy közelebb kerüljön az 1. huszárhadosztály utolsó második világháborús napjainak feldolgozásához. Igyekezett végigjárni a huszárok egykori útvonalát, szálláshelyeit, hadifogságuk helyszíneit. Adatokat kívánt gyűjteni készülő új könyvéhez, és természetesen nem hagyta otthon a mágnest és az ásót sem.  

Az 1. huszárhadosztály életben maradt egységei a szovjetek Bécs ellen, 1945. március 16-án indított nagy tavaszi előretörése elől Ausztria felé, harcolva hátráltak. Miután átlépték a határt, abban a reményben folytatták visszavonulásukat, hogy talán sikerülhet nekik az amerikai csapatok előtt letenni a fegyvert. Ezt a tervüket végül megvalósították.

Szebenyi István korábbi kutatásai alapján tudta, hogy a salabergi kastély volt a hadosztály utolsó parancsnoksága, erről többféle visszaemlékezés is árulkodott. Bár sokan kételkedtek a vállalkozás eredményességében, ő az egykori huszárokhoz méltó, makacs kitartással nem adta fel az álmát, mert úgy érezte, nagy eséllyel megtalálhatja a hadosztály dokumentációját, naplóját tartalmazó, egykor elásott ládát.

Szebenyi István szombaton kora délután boldogan számolt be róla, hogy sikerrel járt! Körülbelül másfél óra ásás után megtalálta a keresett ládát, benne az iratokkal, amelyek olvasható állapotban bukkantak elő és ezzel szenzációs felfedezéshez juttatták azt a férfit, aki szinte egész életét a huszárság harcainak, tetteinek feldolgozására, emlékük megőrzésére szánta. Kimondható, hogy más nem is érdemelt volna ilyen nagyszerű eredményt, ezt a hadtörténeti kincset 80 esztendő után neki kellett fellelnie. A magyar ételhordó katonaláda bádog belseje viszonylagos épségben őrizte meg az iratanyagot. A fejleményekről rövidesen beszámolunk, hiszen ez a fantasztikus történet rövidesen további részletekkel folytatódik.

– Hittünk valamiben, amiben nagyon sokan nem – mondta Szebenyi István. – Egy negyvenhektáros kastélyparkban nagyjából fél óra alatt megtaláltuk a ládát, amelyben az iratanyag épségben megúszta az eltelt 80 évet. A papírkötegek szépen le vannak benne kötözve, ezeket biztonságba helyeztük, légmentesen zártuk, a polgármesternek írásos ellenjegyzés után átadtuk megőrzésre. Úgy hagyjuk itt az iratanyagot, hogy nem nyithatják fel, és mi sem bolygattuk. Mi sem tudjuk még, mi szerepel a papírokon, de az biztos, hogy egy 80 éves rejtélyt oldottunk meg.  

A nagyjából 20 kilogrammnyi dokumentumanyag jelenleg tehát a polgármesteri hivatal egy száraz helyiségében van, ott, ahol a többi fontos iratot is őrzik. Szebenyi István azt mondja, ott kellett hagyni a ládát, azt nem hozhatták el, a következő feladat már diplomáciai jellegű lesz. Reméli, hogy a Honvédelmi Minisztérium mielőbb megteszi a szükséges lépéseket, ő csak annyit kér, ott lehessen, amikor a ládát reményei szerint majd a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban felnyitják.