Ötven éve tartó barátság fűzi össze az egykori "videotonos gyerekeket"

A Székesfehérvári Kossuth Lajos Általános Iskola 1975-ben végzett 33 fős osztályából húszan vettek részt az osztálytalálkozón, amelyet ötévente mindig megtartanak. Egyedül a Covid-járvány alatt maradtak el a találkozók, ám az akkori osztály tagjait olyan erős kötelékek kötik egymáshoz, hogy az ötévenkénti találkozók mellett rendszeresen összegyűlnek évenként is. Ilyenkor egy-egy társuknál tartanak egy kis összejövetelt, de nem ám négyen-öten, hanem tizennyolcan! 

Az osztály minden tagja az Öreghegyen élt, és videotonos gyerekeknek is hívták őket, mert mindegyikőjük családjából legalább az egyik szülő a Videotonnál dolgozott – meséli Mányoki János, egykori osztálytárs, hozzáfűzve, hogy talán csak egy-két fő költözött el később Fejér megyéből, a többség itt maradt, hiszen sokukat ide kötik az akkori barátságok is, melyeket a mai napig ápolnak. És ahogy az a több évtizedes barátságok esetében magától értetődő, bizony vannak olyan történetek, melyeket senki sem felejtett el a mai napig sem az osztálytársak közül.

– Volt például az iskolában egy rettenetesen sötét terem. Ebbe a terembe bújtunk el ijesztgetni a kisebbeket hatodikos vagy hetedikes korunkban. Egyszer aztán valaki szólt az osztályfőnök Gizi néninek, aki bejött, mi pedig, nem tudván, hogy ő jött be, ráugrottunk heten vagy nyolcan. Ő pedig intő helyett velünk íratta be az ellenőrzőinkbe, hogy rosszak voltunk és ilyet többet nem csinálunk – idézte fel a történetet lapunknak Mányoki János.

A mostani osztálytalálkozón is részt vett egykori osztályfőnökük, Stolmár Nándorné, Gizi néni, aki most 89. életévében jár, így az osztálytalálkozók egyben az osztályfőnök köszöntésének apropói is. Gizi néni, aki teljes szellemi frissességnek örvend, ki nem hagyna egyetlen találkozót sem, pontosan tudja, kivel mi történt, kit hová vezetett az útja élete során. Sokan már nagyszülők, ketten pedig dédszülők.

Sajnos azonban heten már nincsenek köztük: Bődi Júlia, Jablonkai Zoltán, Fritz András, Tóth Zoltán, Szabó Ervin, Dékmár Gyula. Az osztálytalálkozók alkalmával róluk is megemlékeznek. – Két osztálytársukról, Sándor Tiborról és Németh Zoltánról nem tudnak semmit, pedig szívesen látnák őket is az osztálytalálkozókon.

Nincs már messze a következő találkozó sem, lehet, hogy már ősszel összegyűlnek valakinél, de jövő tavasszal egészen biztosan sort kerítenek egy újabb összejövetelre.