Milyen egyházfő volt a példakép, XIII. Leó?

– Egy pápai névválasztás mindig program! – szögezte le a FEOL kérdésére Mózessy Gergely. – XIII. Leó, az utolsó Leó nevű pápa számomra rendkívül szimpatikus egyházi vezető volt. Prohászka Ottokár kedvenc pápájaként is gondolhatunk rá és én ilyen szempontból feldolgoztam az életét és tevékenységét. Elődje csak elítélte a téves nézeteket, ő már a megoldást is kereste. Beszélt ugyan a liberalizmus és a szociáldemokrácia ellen, de egy új társadalomképet vázolt fel. Az egyház szociális tanításai, azoknak a kezdetei kötődnek leginkább XIII. Leóhoz. Továbbá hozzá kötődik a nyitás a sajtó felé, „írások ellen állítsunk írásokat”, mondta az újságíróknak. Nyitott a teológiai gondolkodás területén is, hiszen Aquinói Szent Tamás tanai az idejében erőteljesen elkezdtek beépülni a teológiai oktatásba. Nyitott a Biblia-kritika felé – nagyon érdekes, hogy az utódja később ebből visszakozott, és később csak a II. Vatikáni Zsinat jutott el odáig, hogy ismét úgy lehetett a Bibliát olvasni, hogy nem kellett mindent szó szerint érteni belőle. Nagyon szerethető pápa volt, legalábbis Prohászka püspök nagyon szerette: 1891-ben kiadta a beszédeit és a leveleit magyar fordításban, amely kiváló munka. Prohászka alapvetően püspökként is mindig vállalta azt, hogy rá hivatkozott.

A névválasztás egy lelkipásztori pápát jelez számunkra, jegyezte meg Mózessy Gergely, azonban felhívta arra is a figyelmet, hogy néhány külsőség, amelyek például az első nyilvános megjelenéskor megfigyelhetők voltak, arra utalnak, hogy XIV. Leó halványan visszavesz Ferenc pápa habitusából.

– Az, hogy újra előkerült néhány olyan külső jegy a ruházatban, amelyeket emlékezetem szerint Ferenc pápa mellőzött, az már valahol erre utal. Valószínűleg nem akar az elődjéhez hasonló radikális szegénységet megélni, de ha ez nem következik a habitusából, akkor talán jobb is így. Ferencből ösztönösen fakadt ez, de ha más nem érzi így, akkor nem kell radikálisan megjátszania magát – ez a véleményem. De minden egyéb arra utal, hogy személyében Ferenc pápa története folytatódik, hiszen ő is a délvilágból jön, nagyon sokáig volt Peruban egyházfő. Misszióból került oda, és jó rálátása lehet az egyház lényegi ügyeire, hiszen több pápai dikasztériumnak volt a tagja az utóbbi két évben. Viszonylag nem régen, 2023 szeptemberében kreálták bíborossá, azonban nagyon sok vatikáni hivatalban játszott szerepet és ezért várhatóan nagyon jó rálátása lesz a részletekre. Valószínűleg ennek a kormányzati szerepnek egyfajta elismerése is a többi pápaválasztó bíboros részéről az, hogy rá tették a voksukat.

XIII. Leó volt Prohászka példaképe is

(Részletek Mózessy Gergely tanulmányából)

„Szokatlanul gyorsan lezajlott a konklávé, mindössze 13 napig volt üres Szent Péter trónja. A szentszék szándékainak változásai azonnal megjelentek a jezsuita tanintézet falain belül is. Izgatott várakozást tapasztalt Prohászka, s az hatott rá. Testközelből élhette meg azt a változást is, amelyet a XIII. Leó nevet felvevő Vincenzo Gioacchino Pecci pontifikátusa jelentett. Az új pápa egészen más egyéniség volt, mint elődje: diplomáciai szolgálatában tapasztalatokat szerző, világlátott gróf. Nyitottság, párbeszédre való készség, rugalmasság jellemezte. Egyénisége alapvetően változtatta meg Róma szellemi arculatát. Az, hogy időközben a tanintézet és a pápa viszonya formálisabbá vált – például elmaradtak a sütemény-küldemények –, különösebben nem zavarta Prohászkát. Fontosabb volt, hogy új alapokra helyezte képzésüket. Már 1879-ben kiadta az Aeterni Patris kezdető körlevelét, amely a katolikus filozófia alapjait újra a skolasztikára, Aquinói Szent Tamásra vitte vissza. 1880-ban a szentet a tudományok védőszentjévé nyilvánította. A pápa támogatta a tudományt, nem félt szembenézni annak eredményeivel: 1881-ben a vatikáni levéltárakat is megnyitotta a kutatók előtt. Felismerte a sajtó fontosságát: már 1879 februárjában vendégül látta a világ katolikus újságíróit, s bíztatta őket, hogy a sajtó eszközeivel küzdjenek a hit és az egyház védelméért. 1882-ben kiadott Lumen de coelo kezdetű körlevelével pedig konkrét cselekvési programot fogalmazott meg: „szükséges az iratok ellenében iratokat állítani, […] hogy az orvosság onnan vétessék, ahonnét a mérges baj származik”. A hívőknek is kötelességévé tette, hogy lehetőségeik arányában támogassák a katolikus sajtót.

XIII. Leó 25 évig állt az Egyház élén. Máig ható változások alapjait fektette le. Legdöntőbb megnyilatkozásai természetesen nem mind pápaságának első éveiben születtek, de Róma levegőjében már ekkor ott kavargott a változás szele – s Prohászka ezt magába szívta. Példaként említhetjük a pápa kimagasló szociális érzékenységét, aminek számos tanújelét adta. Így 1882 őszén Assisi Szent Ferenc személyét, pár évvel később Páli Szent Vince irgalmasságát emelte az egyházi gondolkodás fókuszába egy-egy körlevéllel. Rendszeresen felszólalt a rabszolgaság eltörléséért, 1891-ben kiadta a Rerum novarumot. Prohászka gondolkodása egybecsengett a pápáéval: a szociális kérdésről már önképzőköri szinten is tartott előadást Rómában 1880-ban, 1882-ben ellátogatott Assisibe Szent Ferenc sírjához, s egy róla szóló dolgozattal kezdte írói pályafutását is.”