Ha ennél egy jó lángost...

A víztükör, amely szelíden fodrozódik, visszaveri a sugarakat.  Igen, kedves olvasó, tegnap délelőtt erre is volt példa, hogy végre több napos bújócska után megmutatta magát a nap, én pedig fölszedtem sátorfám és világnak mentem. A rögtönzött énidőmet pedig hol másutt, mint a Velencei-tónál töltöttem, hiszen nekünk Fejér megyeieknek ez a Riviéra. Kicsit kisebb, másabb, mint balatoni cimborája, de a miénk. Csodálatos volt, ahogy a  szikrázó napsütésben legragyogóbb arcát mutatta, mintha már ő is arra vágyna, hogy végre berobbanjon a nyár. Kiszakadva picit a mókuskerékből teljesen átadtam magam ennek az idillnek. A szemem előtt ekkor a sült hekk és a velencei lángos képei lebegtek, a nyálam összefutott. És tudják mit, ettem is egy sajtos-tejfölöset, hogy újra átéljem a semmihez sem fogható nyári feelinget. Helló nyár, hol vagy már?