Rejtélyes löszhegy a jégkorszakból Lovasberény határában: Fejér védendő kincse a Kazal-hegy

Lovasberény déli végén, a nadapi út közelében különös természeti képződmény fogadja az erre járót. A Kazal-hegy majdnem egy kilométer hosszú, de mindössze kb. 100 méter széles, rendkívül meredek oldalú löszgerinc. Különleges látványt nyújt, érdemes beiktatni a Fejér vármegyei kirándulási célpontok közé.

- Alakja annyira szabályos, hogy sokan mesterségesnek vélik, pedig minden kétséget kizáróan a természet alkotta egy különös kőzet, a lösz felhasználásával - árulta el Flesch Márton, a Sóstó Vadvédelmi Központ vezető állatorvosa és Kovács Gergely, a „Völgy-Híd” Természetvédelmi Alapítvány tagja a feol.hu-nak. - Ez az anyag döntően a jégkorszak idején a szelek által felkapott majd lerakott sárgás színű por, amely képes meredek falakat alkotni. Hazánkban a leghíresebbek a Duna jobb partján és a Balaton keleti részén levő löszfalak. A Kazal-hegyben „időkapszulaként” különféle ősmaradványok maradtak fenn. Szili István, a gyermekkorát Lovasberényben töltő székesfehérvári tanár és természetbúvár jégkorszaki csigafajok vázai mellett elszenesedett fadarabokat is talált, amelyeket a vizsgálat cirbolyafenyőnek határozott! Ez az örökzöld, 1800 méteres tengerszint feletti magasságig megélő magashegységi fa ékes bizonyítéka a Kazal-hegy jégkorszaki eredetének.

A természetvédők rámutattak: a lösz a kiváló termőképességű mezőségi talaj alapkőzete. A mezőföldi löszpuszták az évezredek óta folyó mezőgazdasági művelés miatt már csak parányi foltokban - főleg meredek völgyoldalakon és lejtőkön - maradtak fenn, ott azonban szemkápráztató látványt nyújtanak.

- Ilyen csoda tárul a szemünk elé tavasszal a Kazal-hegyen is: a lágy szellőben ringatózó „árvalányhajtengerből” ezernyi lila gömböcskeként magasodnak ki a hangyabogáncsok virágzatai. Míg az árnyékosabb keleti lejtőn a legeltetés felhagyása nyomán sűrű galagonyaállományt találunk, a nyugati lejtő fátlan, így a gyönyörű, ázsiai sztyepeket idéző löszgyep csaknem teljes pompájában megcsodálható – mutatnak rá a természetvédők, ahogy arra is: a fűfélék között rengeteg virágos növény bontogatja szirmait és csalogatja illatával a rovarokat: a rózsaszín kakukkfű, a kék borzas len, a sárga törpezanót vagy a lila budai imola. A „hegy” teteje – ahol a meredek domboldal a bányászat miatt egyből függőleges löszfalba vált át – egy másik, még különlegesebb táj hírmondója. A szakadék peremén többek között heverő seprőfű, taréjos búzafű és apró nőszirom alkot félsivatagot idéző, extrém szárazságtűrő növénytárulást. - Tudományos alaposságú kutatások híján egyelőre csak feltételezhetjük, micsoda különleges rovarvilágnak adhat otthont ez az élőhely! – tette hozzá Gergely.

A Kazal-hegy állatvilágának legfeltűnőbb tagja is az egykori bánya környékén talált otthonra, árulta el Márton:

- A színpompás gyurgyalag csodálatos tollazatával a trópusi madarakat idézi - és valóban Afrikában tölti az év nagyobb részét. A régi bányában szinte zavarás nélkül figyelhetjük meg életmódjukat. A közhiedelemmel ellentétben a házi méh nem is túl gyakori zsákmányállata, fiókáinak és saját magának minden repülő rovart elkap a szárnyashangyáktól a lepkéken át a poszméhekig és a szitakötőkig. A függőleges partfalakba ássa költőüregét. A falon sokkal több a lyuk, mint ahány pár gyurgyalag él itt. Az üres lyukakban seregély, mezei veréb, vörös vércse rendezkedik be.

A kirándulók és vállalkozó kedvű természetvédők számára igazi kikapcsolódás ez a hegy, ahol egy órácskára elmerülhetnek a virágok, lepkék és persze a csodálatos kilátás látványában. Közben azonban a veszélyekre is figyelnünk kell, hangsúlyozzák a  szakemberek: - Ha a cserjésedés átterjed a nyugati lejtőre, akkor a növényvilág érdekében be kell avatkoznunk. A löszbányászat illegális folytatása is sok kárt okozna. A legmegnyugtatóbb a Kazal-hegy legszebb részeinek helyi védetté nyilvánítása volna, hogy ezekben a csodákban még nagyon sokáig gyönyörködhessünk mi is, utódaink is.