Jó reggelt, Fejér vármegye!

Haragszom, mert nem mondom, hogy nem haragszom.
Hallatszik a válasz minden egyes alkalommal, amikor azért kér bocsánatot valaki, mert többedjére csörög a telefonom a vonal végén ugyanazzal a problémával.
Haragszom, de nem azért, amire a bocsánatkérés irányul.
Haragszom a barátnőmre, mert sokadjára hív sírva egy olyan fiú miatt, aki soha sem érdemelte meg a szívét, haragszom a nagymamámra, aki kimerül az egész napos kertészkedésben, melyet akár részletekben is elvégezhetne.
Nem azért haragszom, mert engem hívnak, hanem mert nem tudom őket bárhogy is szeretném megvédeni maguktól. Nem vigyáznak a testükre, nem vigyáznak a lelkükre, s bárhogy is szeretném nem tehetem meg helyettük. Nem nyomhatom meg az elutasító gombot minden egyes alkalommal a barátnőm telefonján, amikor bejelentkezik az unatkozó fiú, és nem pihenhetek a nagymamám helyett ebéd után gyomlálás helyett.
Ugyan nehéz elfogadni a tehetetlenséget, továbbra is itt leszek a nap 24 órájában, hogy ha kell együtt sírjunk a telefon két végén, vagy hogy kézen fogja üljünk a kórház folyosóján.