Csodával határos módon került elő Lencsi, az elveszett kiskutya

Lencsit a FEMA állatmentőktől fogadtuk örökbe, alig fél évet volt nálunk, mielőtt eltűnt – meséli Gerlach Tímea, aki ma is bűntudattal kísért érzésekkel emlékszik vissza a kis csivava eltűnésére. – Lencsi nagyon félénk kutya, annyira, hogy az alap vezényszavak hallatán, mint az ül! vagy fekszik! is megrémül. Sétáltatni sem  lehetett, csak ölben tudtuk őt kivinni időnként az utcára. Egyik este nyitottam ki a bejárati ajtót, a kijárós macskáink ott topogtak az ajtóban, tanakodtak, hogy menjenek-e vagy maradjanak, miközben a másik kutyánk szokásához híven izgágán csaholt körülöttem és az állatok körül. Ebben a fennforgásban surrant ki Lencsi, aki megijedhetett valamitől, mert nem a házba rohant vissza, hanem el a messzi ismeretlenbe – idézi fel a történteket Tímea, aki csak valamivel később vette észre Lencsi eltűnését. Így történhetett, hogy bár akkor egyből elindultak férjével az eltűnt kiskutya keresésére, Lencsi valószínűleg addigra már ijedtében úgy befészkelte magát valahová, hogy aligha lehetett volna nyomára akadni.

Az eltűnt kiskutya nyomában

Sajnos így is történt. Hiába az órákon, napokon majd heteken át tartó keresés, Lencsinek nyoma sem volt. – Mindent tűvé tettünk érte. Teleposztoltam vele a közösségi oldalakat is, hátha valaki látja őt. Kaptunk is jó pár telefonhívást, amelyek között akadtak segítőkész hívások is, akik látni vélték Lencsit, de mint kiderült, nem ő volt. Voltak azonban olyanok is, akik szórakozásból hívtak minket, telefonbetyárkodtak. 

 – mondja Lencsi gazdája, hozzáfűzve, hogy sosem adta fel a reményt, mert érezte, hogy Lencsi még él, és vár rá valahol.

A várva várt telefonhívás

Május 16-án, eltűnése 31. napján csörrent meg Lencsi gazdájának telefonja. Egy hölgy azzal kereste Tímeát, hogy kutyasétáltatás közben a két vizslája kiszagolta Lencsit, méghozzá nem messze Lencsi otthonától. – Azonnal a helyszínre mentem. A vizslák gazdája felismerte Lencsit, emlékezett a Facebookon közzétett posztra, s visszakereste az elérhetőségemet. A megérkezésemig pedig igyekezett a helyszínen tartani Lencsit, aki akkor is halálra volt rémülve. Egy deszkákkal és egyebekkel telepakolt részre futott be. Nagyon sovány és ijedt volt, de amikor közelítettem feléje, nagyokat pislogott rám, nyújtogatta a kis nyelvét, így biztosan tudom, hogy felismert – meséli Tímea, aki nagyon hálás a hölgynek és kutyáinak, hogy hazajuttatták Lencsit!

Otthon, édes otthon

Megtalálása után Lencsi első útja az állatorvoshoz vezetett, hiszen rendkívül legyengült, megviselt állapotban volt. Mindössze 2,7 kilogrammot mutatott alatta a mérleg, s bár a laborleletei alapvetően rendben voltak, egy-két értéke a normálistól eltérő volt, jóllehet az orvos szerint ezeket csak az éhezés okozta. Most fokozatosan táplálják, gazdája gondosan összeállított, tápértékben gazdag menüt ad Lencsinek, aki szépen eszik is, most már több mint 3 kilogramm. Mostanra megszabadult a temérdek beléje költözött bolhától és kullancstól is, a hazatérése óta ismét samponillatú kis csöppség pedig gazdája karjaiban hajtja nyugodt álomra fejét, kipihenve a nagy kaland megpróbáltatásait.

S bár Lencsi története szerencsés véget ért, Pablót, az eltűnt bernáthegyit majd egy éve, Zafírt, az eltűnt tacskót pedig hónapok óta várják haza. Lencsi története is jó példája annak, hogy érdemes nyitott szemmel járni, kutyasétáltatás közben figyelni kutyánk reakcióit, és nem utolsó sorban nem szabad feladni a reményt!