Az emberi pusztítás ellen küzd az új, Fehérváron alakult csoport

Új szakosztállyal bővült a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME): május 18-án, Székesfehérváron, a Sóstó Vadvédelmi Központban alakult meg az MME Élőhelyvédelmi Szakosztálya. A találkozón, amely részben személyes jelenléttel, részben online közvetítés révén zajlott, harminc elkötelezett természetvédő gyűlt össze, hogy az élőhelyek védelmének új lendületet adjanak.

A frissen alakult szakosztály célja, hogy az ország egész területén feltérképezze és segítse a már folyamatban lévő élőhelyvédelmi akciókat, új programokat szervezzen és valósítson meg. Továbbá kiemelt feladata lesz a hatékony gyakorlatok és módszerek terjesztése, új védett területek létrejöttének előmozdítása.

- Az ember az utóbbi évezredekben szívós munkával függetlenítette magát a környezeti hatásoktól. De ez nemcsak a természettől való elszakadással járt együtt, hanem azzal is, hogy a bolygó jó részét tönkretettük. A folyamat most sem áll meg, nap mint nap riasztó híreket kapunk: erdőink tarvágásától a gyárépítéseken át a brazil esőerdők felégetéséig rengeteg elkeserítő, teremtett értéket pusztító emberi tevékenység zajlik – fogalmazott Kovács Gergely Károly, az Élőhelyvédelmi Szakosztály titkára a feol.hu-nak.– Sokan fásultan legyintenek, mondván hogy egy ember tehetetlen az erdőirtással, a szemétkupacokkal, a lecsapoló csatornákkal szemben. Aztán amikor néhány lelkes ember egy délelőtt alatt erdőcskét telepít, eltünteti a más emberek otthagyott hulladékát, vagy gumiruhában, homokzsákokat cipelve képes megőrizni a mocsárban az életet adó vizet, akkor átértékelődik egyetlen ember fizikai ereje, lelkesedése, tenni akarása.

A szakosztály hosszú távú célja, hogy a rohamosan pusztuló, ám még mindig rendkívül gazdag hazai természeti környezetet megóvja, és biztosítsa, hogy a jövő generációi is megtapasztalhassák annak sokszínűségét. - Ennek pedig csak az élőhelyvédelem lehet az eszköze. Mert ahogy Schmidt Egon, a nemrég elhunyt Kossuth-díjas ornitológus írta: „Sokféleképpen lehet ártani a madaraknak, de egy faj létét alapvetően csak élőhelyeinek erőszakos megváltoztatása, megszüntetése veszélyezteti. Ha a mocsarat kiszárítják, a guvatok, vízityúkok, vízicsibék, nádirigók és vöcskök mindörökre elveszítik otthonukat és ennek megfelelően visszavonhatatlanul el is tűnnek a környékről.”