Akkor és most – így nézett ki a Romkert közel 100 éve (képgalériával)

A Temesváron született Tóth Károly 1910-ben, 15 esztendős korában került Székesfehérvárra. Fűszeresinasként járt először Pete Gyula fényképészmester műtermében, mestere ugyanis rábízta: vigye haza a családról készült képeket. Addig érdeklődött, nézelődött, míg végül Peténél kötött ki, immár az ő inasaként. 

Az I. világháborúban három évet szolgált le, majd visszatért a városba, ahol 1919-ben kiállították az iparigazolványát. 1922-ben Grósz Józseffel társulva megvásárolta Virág Sándor mester özvegyének Rákóczi utcai műtermét. Grósz később Budapestre költözött, és megalapította a Mosoly Albuma céget, így Tóth önállóan folytatta tovább a vállalkozást. A műtermi felvételek és kidolgozások vitték el ideje nagy részét. Reggel hattól késő estig dolgozott feleségével, akit ő tanított meg fényképezni. Egész évben, még a nagy ünnepek alkalmával is nyitva tartottak, ám a mester nem mondott le a művészi munkáról sem. Tájképeket, hangulatfelvételeket és portrékat készített brómolaj-átnyomással. 

(Galéria a képre kattintva tekinthető meg)

Már 1922-ben országos kiállításon vett részt. Képeit először 1929-ben díjazták. Rendszeresen szerepelt hazai és külföldi seregszemléken is. Első önálló kiállítása a fehérvári Vármegyeházán volt. Műtermében számos segéd és inas megfordult, tanítványai közül Inkey Tibor, a Magyar Film Iroda, a Hunnia, majd a Mafilm standfotósa volt, aki visszaemlékezéseiben nosztalgiával ír a fehérvári évekről. Tóth az 1930-40-es években végigfotózta a várost, különösen a történelmi és műemléki értékkel bíró épületeket, köztéri alkotásokat. Dokumentumértékű felvételei több regionális és országos kiadványban megjelentek, nem egyből képeslap is készült. Műterméről kevés kép ismert, ezeket ma a Szent István Király Múzeum őrzi. A kétemeletes, akkori nevén a Bazilika téren álló ház remek hátteret kölcsönzött az 1938-as romkerti ünnepségekhez. 

Aztán jött a II. világháború, amely elsöpörte, a mester a következő másfél évben Molnár Tibor városi főmérnök megbízásából járta Fehérvárt, és megörökítette a pusztítások nyomait. Egykori házának romjai még a 60-as évek elején is az ég felé meredtek. A Fejér Megyei Hírlap 1966 áprilisában közölte, hogy még ez évben elkezdik az úgynevezett lábasház építését, amelyben irodák és műtermes lakások kapnak majd helyet. A bontásról készült archív fotón a szomszédban az Ősfehérvár étterem látszik, a háttérben a székesegyház északi tornya és déli tornyának keresztje magasodik. S hogy milyen lett az új épület? Kik lakták? Miről volt ismert? Erről egy későbbi cikkben olvashatnak. 

Váczi Márk

Akkor és most sorozatunk további cikkei itt!