A boldogság természete

Gyerekkoromban nagy bélyeggyűjtő hírében álltam, aki buzgón kutatta fel a szebbnél szebb, ritka példányokat. Sokáig nem tudtam, mi is vonzott ebben a hobbiban annyira, mígnem később, amikor már túl voltam a szalvéta- és matricagyűjtésen is, rájöttem, hogy nem is magának a tárgyaknak szólt a rajongásom, hanem inkább annak a felfokozott várakozás érzésének, amelyet egy-egy új darab becserkészése jelentett. Így aztán az is világossá vált előttem, hogy pillanatnyi örömömet nem a tárgyak birtoklásának tudata okozta, hanem az út, amely a megszerzésükig vezetett. Még később pedig az is világossá vált, hogy hát furcsa jószág ez a boldogság, amelyről úgy hisszük, nem más, mint birtoklás. A boldogság csupa hiány, a boldogság szabadság.