A szentek a tűzoltókkal néztek szembe – hat éve, hogy félbeszakadt az esti mise a Notre Dame-ban felcsapó lángok miatt

„A párizsi konferenciára a székesegyházzal szemben, egy szállodába helyeztek el. Délután kinéztem az ablakon és a Notre-Dame felől sűrű füstöt láttam. Bekapcsoltam a telefonomat. A hírekben jelentették, hogy tűz van a székesegyházban. Azután a hírcsatorna képeket mutatott, ahol a szenteket ábrázoló kőszobrok a tűzoltókkal néztek szembe” - kezdte visszaemlékezését Kiss Ulrich jezsuita atya. Majd így folytatta: „Kirohantam a szállóból. Körülöttem a világ minden részéről érkezett emberek tízezrei összekulcsolt kézzel álltak, nézték a Notre-Damot és imádkoztak és sírtak”! 

Mi okozta a tüzet? Az első, a legvalószínűbb ok, elektromos hiba vagy parázsló cigarettacsikk volt. Nem érkezett olyan információ, amely szándékos gyújtogatásra utalna. A tűz tönkretette a katedrális fatornyát és a fatető nagy részét, valamint súlyosan megrongálta a katedrális felső falait. 

A boltíves kőmennyezet nagyrészt magában foglalta az égő tetőt, mivel az beomlott, megakadályozva ezzel a belső térben keletkezett jelentős károkat. Több műalkotást és vallási ereklyét sikerült biztonságos helyre szállítani, de mások füstkárt szenvedtek. A külső műalkotások egy része megsérült vagy megsemmisült. A székesegyház főoltára, két orgonája és három 13. századi rózsaablak alig vagy egyáltalán nem sérült meg. 

Amikor kigyulladt a tetőszerkezet a katedrálisban misét tartottak. A misét félbeszakították és a két gondnok felment a tetőtérbe, de a rossz oldalra, ahol nem volt füst, lángok sem látszottak. A gondnokok jelezték, hogy a jelzés hibás volt. A misét folytatták.  A székesegyház kőszerkezetét az évszázadok alatt az időjárás és a szennyezés súlyosan megrongálta, a torony pedig erősen elkorhadt, az ólomburkolatán lévő repedések vizet engedtek be. A tetőfák szárazak, szivacsosak és porszerűekké váltak a korral.

Megváltozott a szél iránya és ereje. Ezután már nem volt kérdéses, hogy van e tűz. Mintegy 400 karhatalmistából és 100 önkéntesből csatárláncot formáltak és elkezdték kiadogatni a műkincseket. 

A megmentett legbecsesebb műtárgy a Szent Töviskorona, egy töviskoszorú, amelyet feltehetően Jézus Krisztus fejére helyeztek keresztre feszítése során. A Szent Töviskoronát a Notre-Dame katedrálisban őrizték 2019. április 15-ig, amikor is kimentették, és a Louvre Múzeumba szállították. 

Két nappal a lángok után Macron elnök ötéves határidőt tűzött ki az épület helyreállítására. A tűz idején a tornyot restaurálták. 2014-ben 150 millió euróra becsülték a felújítási igényeket, 2016-ban pedig a párizsi érsekség 100 millió euró összegyűjtését kérte a következő öt-tíz évre. 2021 szeptemberében az adományozók több mint 840 millió euróval járultak hozzá az újjáépítéshez.

A Notre-Dame-ban fel kell mérni annak léptékét, amelyet az elsőként kiérkező kocsi tűzoltói nem tudhattak ésszerűen és pontosan értelmezni. Amikor a többiek feladták, néhány tűzoltó önkéntesen vállalta, hogy visszamegy, megpróbálja megakadályozni a nagy harang leszakadását. Dermesztő, milyen életveszélyt vállaltak úgy, hogy tudták lehet, hogy nem élik túl. Nézzük a számokat. Akár a több mint 5000 vízköpő bármelyikének megolvadt ón lövedékei, akár a 17.000 kg súlyú nagy harang tömege, a kisebb 2700 kg-os harangok, hogy bármelyik pillanatban lezuhanhattak. Végül ez a stratégia hatékonynak bizonyult, és körülbelül három órával a felfedezése után 21:45-re sikerült megfékezni a tüzet. És senki nem halt meg.

A székesegyház három év rekonstrukció után 2024. december 7-én nyílt meg újra. A Szent Töviskoronát, a Notre-Dameba 2024. december 12-én helyezték vissza. „Székesfehérvárhoz sok emlék köt. Amikor Aachenben éltem a polgármester és a püspök testvérvárosi kapcsolatot akartak létesíteni. 1992 és 95-ben Győrből Fehérvárra gyalogtúrát vezettünk több száz emberrel Kaszap István sírjához” - fejezte be visszaemlékezését Ulrich atya.