2025.03.15. 19:48
Íme, a megyei csodababa, aki a márciusi nagy havazásban született!
12 év telt el, de az emlékek bizonyára nem fakulnak a bodajki családnál. Nem csak azért marad emlékezetes Tolnai Zoltán születésnapja, mert a március 15-i nemzeti ünnepen jött a világra, hanem azért is, mert nem sokan mondhatják el magukról, hogy MÁV-mozdonnyal érkeztek a kórházba... Ismerjék meg ezt a lebilincselő történetet egy Fejér megyei baba kalandos születéséről az édesanya szemén keresztül.
Kozma Imréné Marika újszülöttes nővér vigyázta a kicsi Zoltán álmát 12 évvel ezelőtt ezen a napon.
Fotó: Nagy Norbert / Archív
Mindenkinek megvan a maga születéstörténete, amely elhangzik egy-egy családi ebédnél, vacsoránál. Óhatatlan, hogy amikor kívánunk és elfújjuk a születésnapi gyertyáinkat, valaki a szeretteink köréből ne hozná fel azt a bizonyos napot, amikor a világra jöttünk. A várakozás izgalma, a leendő fiúnk vagy lányunk születése mindig örömteli, de kalandos is. Március 15-én pedig szeretnénk bemutatni a bodajki Tolnai Zoltán születésének Máv-mozdonyos történetét, amely egy cseppet sem nevezhető hétköznapinak. A Fejér Megyei Hírlap archívumát lapozva bukkantunk rá erre a múltban történt eseményre, amit szeretnénk most megosztani olvasóinkkal.
Fotó: FMH/Archív
Ez aztán a gólyahír: a MÁV is a segítségére sietett a családnak
2013 március 15-öt írunk, amikor a bodajki Tolnai család harmadikként érkező fiúgyermeke úgy gondolta: négy-öt héttel hamarabb érkezik a világra, mint ahogyan várták. 12 évvel ezelőtti cikkünk következik a nagy havazás idejéből:
– Este fél tíz körül elfolyt a magzatvíz, tudtam, hogy jönni kell a kórházba, a baba ugyanis farfekvéses volt – mesélte tegnap délután a Szent György kórház szülészetén a kissé fáradt, de boldog, mosolygós fiatal anyuka, Tolnai Zsuzsanna. – Nálunk már reggel is komolyan havazott, fújt a szél, gondoltam, hogy nem lesz egyszerű eljutni a városba. Így is lett... Hívtuk a mentőket, elakadtak, jött a katasztrófavédelem, ők is elakadtak, a honvédség sem ért ide. A biztonság kedvéért eljött egy helybeli szülésznő, ő volt velem, amíg otthon voltam. Figyeltem a körülöttem lévők arcát, láttam, hogy egyre jobban aggódnak. A férjem már melegítette a vizet, de tudtam, ezt a babát csak a kórházban szabad megszülni. Valahogy végig nyugodt maradtam, tudtam, ha bejutok, nem lesz gond, bár azért egy ideig elég kilátástalannak tűnt a helyzet... Aztán valakinek eszébe jutott, hogy vonattal még lehet közlekedni, felvették a kapcsolatot a MÁV-val. Szerencsére közel lakunk az állomáshoz, odáig az esetkocsival mentünk, persze előttünk egy hókotró, az letolta a havat az útról, és a biztonság kedvéért egy tűzoltókocsi is kísért. Aztán a mentőssel felszálltunk a mozdonyra, hajnali négy körül értünk be, Székesfehérváron pedig már várt egy mentő. Nem volt semmi baj útközben, és aztán itt sem, a baba is egészséges és én is jól vagyok... – olvasható a cikkben, amiből kiderül az is, hogy a kis Zoltán gyönyörű baba volt: 2,8 kiló és 50 centi, testvérei, a három és fél éves Peti és a nagylány, a nyolc és fél éves Zsófi, no meg az apuka, izgatottan várták haza...
Isten éltessen Tolnai Zoltán!
