Amerigo Tot ismeretlen műve került Magyarországra

Minden esetben fontos számunkra, ha megyei kötődésű képzőművész valamelyik alkotása kerül az országos érdeklődés fókuszába. Különösen igaz ez, ha olyan kiemelkedő mesterről van szó, mint Amerigo Tot. Jelentős méretű (180x380 cm), speciális technikai eljárással készített faliképét az Einspach & Czapolai Fine Art Galéria állította ki a budapesti művészeti vásáron. Az Olaszországban 1955-ben készült műalkotás 70 év után történt felbukkanása a médiahíradások szerint nemzetközi viszonylatban is figyelmet érdemel, mivel alkotója világszerte ismert. Amerigo Tot – eredeti nevén Tóth Imre – klasszikus stílusú sgraffitója egy dél-olasz táncjelenettel kombinált életképet ábrázol. Mint a címe is jelzi, a Pizzica mediterrán ritmusvilágú tánc Puglia régióból, a Salentói-félszigetről, és a táncon kívül a hozzá kapcsolódó zenei stílust is jelenti.

Az alkotást kiállító Einspach & Czapolai Fine Art Galéria tulajdonosa, Einspach Gábor megkeresésünkre elmondta, hogy a hét évtized után felbukkant Pizzica egy műgyűjtőtől került hozzájuk. Érdeklődés van iránta, de eladásra még nem került. Két éve egy szintén olasz gyűjtőtől származó, 1952-ben készített absztrakt kerámiarelief már szerepelt kollekciójukban Amerigot Tottól az Art and Antique művészeti vásáron, amit sikerrel értékesítettek. A galéria tulajdonosa bízik abban, a most bemutatott sgraffito is vevőre talál.

Az 1909-ben Fehérvárcsurgón született szobrász öt évtizedig volt az olasz művészeti élet tevékeny résztvevője, de 1984-ben Rómában bekövetkezett haláláig erősen ragaszkodott szülőföldjéhez is. Természetelvű klasszikus és nonfiguratív munkái Olaszországon kívül – ahol jelentős állami és vatikáni megrendeléseket kapott – több országban is megtalálhatók. Szerencsére műveit Budapest (Koller Galéria), Pécs (Janus Pannonius Múzeum), Veszprém (Őfelsége, a Kilowatt), Gödöllő (A mag apoteózisa) és Kecskemét (Mikrokozmosz a makrokozmoszban) is magáénak vallhatja. Bár a megyeközpontban, Székesfehérváron nincs köztéri és gyűjteményi szobra sem, viszont Fehérvárcsurgón az Alexandriai Szent Katalin-templom büszkélkedhet a Csurgói Madonnával. A szülőfalujának 1969-ben ajándékozott alkotás a Szűzanyát ábrázolja a gyermek Jézussal, a nagyon is emberközeli szoborban Amerigo Tot az édesanyját és önmagát mintázta meg.

Talányos, bár bizonyosan megvan a magyarázata, Székesfehérvár miért maradt ki azoknak a városoknak a köréből, ahol a művész emléke valamilyen formában fennmaradt. Azért is vetődik ez fel, mivel korai kötődése, emlékei fűzik városunkhoz. Gyermekkorában szekéren járt édesapjával Fehérvárra, kisdiákként pedig itt kezdte meg tanulmányait Gálos Bernát osztályában a Ciszterci Szent István Gimnáziumban Károlyi József gróf ajánlásával. Olaszországból szülőföldjére való visszatérései során nem egyszer járt Fehérváron: fotó őrzi emlékét Pátzay Pál 10-es huszárok emlékműve előtt, a Fejér Megyei Hírlapban Kabáczy Szilárd felvételén láthatjuk, amikor 1978-ban a Nehézfémöntödébe látogatott Karácsony Károly igazgatóval tárgyalni gödöllői bronzdomborművének kiöntési tervéről. Bakonyi István irodalomtörténész egy 47 éve lapunkban megjelent, Akiknek tartozunk című írásában felemlíti azt a hiányérzetét, hogy a megye szülöttének Péccsel szemben, ahol állandó kiállítása kapott helyt, hiányzik városunkban a jelenléte. Utalva arra is, a baranyai megyeszékhely helyt adott még Victor Vasarely és Csontváry Kosztka Tivadar állandó kiállításának is (utóbbi festményei éveken keresztül a Csók István Képtárban „vesztegeltek”, s itt is maradhattak volna, ha önálló kiállító épületet kapnak). „Fehérvár vajon nem vallhatná-e magáénak Amerigo Totot?” – teszi fel a kérdést a tudós irodalmár, majd így folytatja: „Persze nem valami kisajátításra gondolok, hanem olyan tettre, ami a közművelődésben egyértelmű haszonnal járna. Ha Pécs az említett állandó kiállítások feltételeit meg tudta teremteni, Fehérvár nem követhetné-e a példát.” 

Bakonyi István idézett gondolatai ma is aktuálisak. Az Amerigo Tot emlékével kapcsolatos hiányt talán pótolni lehetne Fehérváron egy emléktáblával egykori iskolájának falán, vagy egy olyan impozáns alkotásával, mint a Pizzica, amely most vevőre vár.