30 éve a parketten - Szilner Tibor és Szilnerné Györe Judit szívügye a tánc

- 30 éves idén a Laguna Kulturális és TáncSport Egyesület. Mire a legbüszkébb, melyek a legfontosabb mérföldkövek?

- 1995. március 17-én, egy pénteki napon indultunk el a tánccal: három kisebb tánciskolából hívtam gyerekeket, akik eljöttek az első foglalkozásra. Huszonegynéhány középiskolás és általános iskolás gyermekkel kezdődött tehát a történetünk. Már kezdetekkor voltak jelentős sikereink: például a mi párunk, a Hohrek János-Braun Zsuzsanna páros lett az első országos bajnok Székesfehérvár történetében, a latin-amerikai tánc C osztályban 2001-ben. Ők magyar válogatottak is lettek, de közben volt számos párosunk még, akik magas osztályokba jutottak. Így természetesen a harmincéves gálán is felléptek országos bajnoki döntőbe jutott táncosaink. Sok minden történt tehát velünk az elmúlt 30 év alatt, melyben jelentős mérföldkő volt 23 éve a Lászlóvill megjelenése, amely azóta is támogat bennünket, és megrendezhetjük segítségükkel a Lászlóvill Kupát. A 2000-es években nagyon sok, közel háromszáz táncosunk volt és az országban egyszerre versenyzett 28-30 párunk. Voltak azonban nehéz időszakaink is, például 2015 körül, amikor lecsökkent a létszámunk. Alig voltunk, egyszerűen nem jöttek a fiatalok, de azt is túléltük. És most, a vírus után, úgy néz ki, ismét felszálló ágban vagyunk, megint van tíz olyan párunk, akik versenyeznek, az egyesületben pedig körülbelül százan táncolnak.

- Talán az emberek rájöttek arra, hogy ez nem csak sport, hanem önkifejezés és művészet is egyben, amelynek ma is van létjogosultsága, mint régen. Sok bajnokot kineveltek tehát ezek szerint. Mi a cél, akár a következő 30 évre?

- Ugyanazzal a lendülettel megyünk tovább! Nagyon szeretjük, amit csinálunk, ebben élünk folyamatosan! Azt szeretnénk legjobban, ha jönnének a gyerekek, lenne utánpótlásunk mindig, akikkel megismertethetjük ezt a gyönyörű műfajt. Amely valóban túlmutat a versenytáncon: része az illemtan, a viselkedéskultúra, a találkozások, érintések kezelése, a kulturált kommunikáció, amelyek ma mind feloldandó, kezelendő gátak a fiataloknál. De ez a tánc ennél is több: mozgás, elegancia, kiállás, melyet később az életben hasznosíthatnak a fiatalok, akkor is, ha nem lesz belőlük versenytáncos. Voltak már olyan párjaink, akik visszajöttek húsz év után, és megköszönték azt, hogy ezt megkapták, mert az élet más területén, például állásinterjún, előnyükre vált. Tehát a tánc magabiztosságot, kiállást ad és kulturált viselkedésre tanít.

- Önnek kezdetekkor mit adott a tánc, amit szeretne még átadni az új, fiatal generációnak?

- Feleségem és én is Kallós Sári nénihez, majd Punger Jánosné Magdi nénihez jártunk táncolni, ahol megfogott a miliő, a mozgás finomsága, az elegancia, és az a visszafogott erő, ami ehhez kell. A táncosok egymáshoz fűződő és a zenével kialakított kapcsolata mind olyan ajándék, amit – természetesen a versenytánc szeretetével együtt - szeretnénk továbbadni ma is. Szeretnénk megadni a fiataloknak azt az élményt és érzést, amit ez a műfaj nyújtani tud.