Jó reggelt, Fejér vármegye!

Először még féltem ettől is, ma már viszont magabiztosan írom le, Jó reggelt, Fejér vármegye!

Jó reggelt, Fejér vármegye!

Sokszor eltűnődöm azon, hogy mi értelme van az életnek. Megszületünk, élünk, meghalunk. Hogy utána mi lesz, azt már nem tudjuk, és az sem biztos, hogy sokáig emlékezni fognak ránk. Ezen rágódni azonban teljesen felesleges, és így élni nem érdemes. A legfontosabb, hogy mindenben megtaláljuk a szépséget, még akkor is, ha éppen valami nem jön össze. Legyen szó az élet bármely területéről, az a legfontosabb, hogy felálljunk, a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk, és a nap végén úgy feküdjünk le, hogy mi mindent megtettünk. Az pedig még fontosabb, hogy saját magunkkal legyünk elégedettek, ne mások mércéi szerint éljünk, hanem azzal legyünk megbékélve, akik vagyunk. Ha változtatni akarunk, akkor azt csak magunkért tegyük, ne azért, hogy azzal másnak megfeleljünk. Hiszen a legjobb az, amikor a saját hibáinkra ébredünk rá, ha pedig úgy érezzük minden tökéletes, akkor pedig tényleg nincs értelme annak, hogy bármin is változtassunk. Szeressük önmagunkat, kellő kritikával, és akkor az élet is egyensúlyra találhat. A legjobb pedig az, hogyha ehhez van egy társunk, azonban erről a részről még nem tudok nyilatkozni, majd ha tapasztalatot szerzek akkor már erről is véleményt alkotok. Én viszont már azzal is elégedett leszek, ha saját magammal békében élek, és  minden úgy lesz, ahogy azt elképzeltem.