Siklósi Gyula születésnapjára, életére és eredményeire emlékeztek

December 12-én tudományos konferenciát tartottak a városházán, a díszteremben, Siklósi Gyula születésének 75. évfordulójának emlékére.

Négy évtizeden át kutatta a várost

– A régész 1978-tól egészen haláláig, majd négy évtizeden keresztül kutatta Székesfehérvárt. Az MTA Régészeti Intézetének tudományos munkatársaként majd főmunkatársaként Székesfehérvár és térsége régészeti topográfiájának kiépítésében játszott úttörő szerepet. Minden faragott kőből kiolvasta a királyok üzenetét, és a múlt bizonyítékainak tudományos feltárását követően nem félt kimondani, hogy a keresztény Magyarországot tudatos gonddal előkészítő Géza fejedelem munkáját követő Szent István szándékának megfelelően évszázadokig Székesfehérvár volt az ország fővárosa. – írta közleményében a kutatott város a szakemberről.

A város önkormányzata és a régészprofesszor nevét viselő Várostörténeti Kutatóközpont által szervezett programon felelevenítették Siklósi Gyula életét, munkásságát, a város múltjának kutatása érdekében tett szakmai állhatatosságáról.

Kulcsár Mihálytól, a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont igazgatója nyitotta meg a konferenciát, felidézve az intézet 75 éve született névadójának fontosabb személyes, illetve szakmai korszakait. A köszöntőbeszéd egy szinte véget nem érő felsorolásban emlékeztette a megjelenteket, hogy Siklósi Gyula kutatási területe maga a város volt, hiszen látta őt munka közben a Lábasháznál a bástya, az Árpád fürdő, a Rózsa utcában temető és egy középkori ház, a régi vármegye háza, a Szent Donát kápolna területe és a török őrtorony, a Géza nagyfejedelem tér, a Hiemer-ház és a sor még folytatható lenne a végtelenségig, legyenek azok kapuk, falak vagy tornyok, vagy éppen a murvás parkoló.

Siklósi Gyula hatalmas űrt hagyott itt

– Amikor 2017-ben Siklósi Gyula eltávozott tőlünk, hatalmas űrt hagyott itt. Nehéz volt feldolgozni a hiányát, és ma is nehéz, viszont ezzel együtt egy hatalmas feladatot is ránk hagyott, nevezetesen azt hogy próbáljunk meg jól sáfárkodni a ránk hagyott talentumokkal, vagyis azzal a szellemi, tudományos örökséggel, amit a négy évtized alatt felhalmozott Székesfehérváron. Nekünk az a dolgunk, hogy fehérvári szívvel folytassuk tovább az ő kutatásait. – mondta Kulcsár Mihály, aki arról is beszélt, hogy Siklósi Gyula a sok munka mellett foglalkozott monogramos téglákkal is, sőt, kiállítást is szervezett belőlük. Arra is fény derült, hogy emellett még hobbija is volt, ugyanis gyűjtötte a kötelező eboltás után kapható kutya biléták.

Kulcsár végül felidézte útravalóul Siklósi Gyula szavait:

„Azt kell kutatni, hogy mi volt ez a város, és nem azt, hogy mi nem volt.”

– Arra tanított és nevelt bennünket, hogy ezt a várost szeretnünk kell és legalább ennyire fontos hogy tisztelni is kell, mert csak így lehet ápolni az ő örökségét, ahogy a város örökségét is. Ezért is fontos, hogy időről időre emlékezzünk rá, mert rajta keresztül valójában a város történelmével, jelenével és jövőjével is foglalkozunk, elég, ha csak 2038 közeledésére gondolunk. Bízom abban, hogy Siklósi Gyulára nemsokára egy közterületi megjelenésben is tudunk majd emlékezni és emlékeztetni a következő esztendőben, mert megérdemli, hiszen szerette is és tisztelte is ezt a várost. – fogalmazott Cser-Palkovics András polgármester.

A Kutató, az Apa és az Ember

Egyszerre lehetett megismerni a 75 éve született Siklósi Gyulát úgy is mint egy kiváló, kitartó szakembert, és úgy is mint lelkes gyűjtőt, mint társasági lényt, aki mindenkiben nyomott hagyott, ha máshogy nem, hát legalább néhány jó történettel. De a sorban első előadásnak köszönhetően megismerhették a résztvevők úgy is, mint apát.

Siklósi Máté volt az első, aki a közönség elé állt. Siklósi Gyula a Kutató, az Apa és az Ember címmel tartott előadásból kiderült, hogy milyen egy régész családban megszületni és felnőni. De kiderült az is, hogy rendkívül kétkezi ember volt, és hogy a családi ház 60 százalékát saját maga építette, és a berendezés, a búrotok közül is sokat. Ami a legfontosabb volt talán az természetesen a jó történetekhez és a régészethez főződő viszonya. A jó történetet egyike az volt, amikor úgy ment át egy egyetemi vizsgán, hogy eleget téve a tanár kérésének tudott hátrom olyan viccet mesélni, amilyet a másik még nem. A munkához való viszonyáról pedig azt tudtuk meg, hogy a régészettel ő lelki síkon találkozott.

A délutáni előadásokban a Székesfehérvár 17. századi metszetábrázolásai, a székesfehérvári királyi palota és az uralkodói temetkezések és koronázások a székesfehérvári földrengések és tűzvészek tükrében témakörök szerepeltek.