Ölelések és könnyek a titkos örömünnepen

Míg Takács József művelődésiház-igazgató interjúzott az emeleti traktusban, lent, a nagyteremben csöndben gyülekeztek a néhány óra alatt megszervezett barátok, a legszűkebb család közreműködésével. Polgármesterek is eljöttek, nem vezetői minőségükben, hanem aktív szavazóként, mert mint sokan elmondták, ugyancsak bedobták magukat Máté érdekében minden korosztályból. 

A tehetségéhez kétség nem fért, de a technika is kellett hozzá, s telefonos szavazataikkal támogatták a „fiút”, aki sokak szeme láttára építette fel zenei-énekesi karrierjét kitartó szorgalommal. Az eredmény tanúsítja, hogy az ismeretlen százezrek (milliók?) ugyanezt gondolták a bicskei versenyzőről, a nagyközönség is a szívébe zárta a karcos beszédhangú, férfias dalnokot.

Felesége, Niki, a két kislány, Lilla és Janka nem szólták el magukat, a szoros nagycsalád is a meglepetést szervezték. Édesanya nagy adag pogácsát sütött, gyűltek a pezsgők az asztalon, a torta várta a bulit, s a sötétbe benyitó Mátét. S felhangzott az ujjongás, s Máté vélhetően több ölelést kapott egyszerre, mint bármikor – a csodás szőke feleségét és a két kislányt leszámítva. Gudics Mihály és felesége négy fiút nevelt fel! Marcell, Martin és Milán szelíden sütkéreztek most Máté bátyjuk fényében, nagyszülők, rokonok, anyós és nagynéni, unokafivér, nagybácsi – mindenki. Ennyi férfias ölelést, csókot, hátbaveregést nézni is jó volt! Máté tekintete időnként elfelhősödött, a lányok, asszonyok bátran elpityeredhettek a meghatottságban. De van egy örökérvényű mondás a férfikönnyekre. Csak az igazán erős emberek tudnak igazán nagy érzelmeket viselni szívükben.