Jó étvágyat!

Olvadó sajt, tökéletes húspogácsa és friss, ropogós sültburgonya illata keveredik az orromban, a nyálcsatornáim intenzíven dolgoznak. Alig várom, hogy végre nekiláthassak, miközben még feltöltöm az üdítős poharamat. S elérkezik a várva várt pillanat, végre eljutunk az első falatig, s csak úgy falom azt az ízes, illatos hamburgert, s másra sem szeretnék gondolni, csak az illatokra és ízekre, melyekre úgy éheztem. Jóízűen falom hát a burgerem, szinte a hideg is kiráz a gyönyörűségtől, miközben szürke, vizes felmosórongy szorgoskodik a lábam körül, bűzös, felmosószeres szagot árasztva magából, s míg a padló szárad, egy fürge kéz suhan végig a mellettem lévő asztalon, s gyűjti össze a szétkent ketchupot, húsmaradékot és morzsákat. – Jó étvágyat! – mondja illedelmesen a gyorsétterem takarítója.