Egyháztörténész az elhunyt igaz emberek emléknapjáról

– Egyes hagyományok szerint ilyenkor a holtak hazalátogatnak családjukhoz, ezért régen megterítettek nekik, friss kenyeret, sót és vizet tettek az asztalokra – mondta a FEOL-nak Mészáros Kálmán egyháztörténész. – Ezekben a napokban tilos dolgozni, ellenkező esetben a szellemek megharagudnak és bajt hoznak a ház népére. A halottakra való emlékezés már az ókeresztény liturgiában is szerepet kapott, de önálló ünnepként csak 998-tól üli meg a katolikus egyház, méghozzá Szent Odilo clunyi bencés apát kezdeményezésére. A buzgó francia egyházfi javasolta ugyanis, hogy november másodikát a Halottak napjaként tiszteljék az apátság bencés rendházaiban, aztán e szokást félezer év alatt a teljes egyház átvette.

Az egyháztörténész lelkipásztor felidézte: a katolikus tanítás szerint az egyetemes egyház három helyen van jelen. A földön, mint küzdő egyház, tagjai az élők, a tisztítótűzben, mint szenvedő egyház, tagjai a purgatóriumban tisztuló lelkek, valamint a mennyben, mint diadalmas egyház, tagjai a megszámlálhatatlan sokaság, mely már Isten mellett foglal helyet.

– Halottak napja a középső mező, a szenvedő egyház ünnepe, az épp tisztuló lelkeké – folytatta Mészáros Kálmán. – A Halottak napját megelőző huszonnégy óra, vagyis november elseje viszont Mindenszenteké: azoké, akik akár rögtön haláluk után, akár megtisztulásukat követően a mennybe jutottak. „Egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak" – ezt hirdeti a Jelenések könyve. Bár az egyházban a Mindenszentek ünnepe terjedt el hamarább, mégis a Halottak napja a meghatározó, olyannyira, hogy Mindszentek a Halottak napja vigíliája, és az egész hetet Halottak hetének nevezik. Mindenszenteket az ókeresztények a pünkösd utáni első vasárnapon ülték, a 8. században helyezték novemberre. Kezdetben az összes keresztény vértanúra emlékeztek, egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 835-ben. Ekkor módosult a jelentése: Mária, az apostolok és a földkerekségen elhunyt minden igaz ember emléknapjává vált. Tévedés tehát, hogy Mindenszentek csupán az egyház által kanonizált szentek ünnepe, hiszen a névtelen emberekre is, az üdvözültek teljes seregére emlékezünk ekkor.

Sokak számára kérdés, hogy van-e élet a halál után? Márpedig aki ebben nem hisz, az ezekben a napokban is másként gondol elhunyt szeretteire.

– Infarktust kapott, a kórházban három percre leállt a szíve, kiszállt a testéből, és a műtő sarkából nézte végig, ahogy az orvosok az életéért küzdenek. Magához térve az ötvenhét éves southamptoni szociális munkás részletes leírást adott az újraélesztési procedúráról, sőt, még a körülötte lévő gépek hangját is pontosan vissza tudta idézni. Ilyen és ehhez hasonló vallomásokkal dolgoztak a Southampton Egyetem kutatói, amikor a valaha volt legnagyobb és legátfogóbb tanulmányt készítették a testen kívüli és halálközeli élményekről. A vizsgálat négy éven át zajlott tizenöt különböző – amerikai, brit és osztrák – kórházban, több mint kétezer, szívinfarktuson átesett páciens részvételével. Jelen tudásunk szerint az agy működése alig fél perccel azután leáll, hogy a szívműködés megszűnik. Csakhogy a 2060 szívleállásos eset 330 túlélője közül 140-en azt állították, „tapasztaltak tudatosságot" a szívleállásuk és az újraélesztésük között.

Mészáros Kálmán arról beszélt, hogy minden ötödik beteg szokatlan nyugalmat, éles fényt, felgyorsult vagy épp lelassult időt érzékelt, 13 százalékuk arról számolt be, hogy elhagyta a testét, és körülbelül ugyanennyien vallották, hogy érzékeik felerősödtek a szívleállást követően. Mi ez? A haldokló agy utolsó ajándéka az összeomló testnek?

– Fogalmunk sincs. Mit mond erről a Biblia? A feltámadás nem megtapintható. Benedek István művelődéstörténész írja: ateista tudósok azon fáradoztak, hogy találjanak vallásos tapasztalatokkal nem rendelkező, ősi hagyományok szerint élő törzseket, melyeknek nincs tanításuk a lélekről, a halál utáni életről. Próbálkozásuk kudarcba fulladt, ugyanis az életről, a halálról, a születésről és a halál utáni életről, az úgynevezett túlvilágról szóló tanítások szinte egyidősek az emberi kultúrával. Minden jelentős vallás, hitvilág sarkalatos tételei ezek, sőt, ezekben, ezek által fogalmazódik meg a hit lényege, e tanítások nélkül a szentiratok pusztán erkölcstankönyvek lehetnének. „Ha pedig Krisztus nem támadt fel – mondja Pál apostol –, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is... Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.”

Minden nagy és hiteles tanítás rámutat, hogy az élet több és magasabb rendű, mint a látható valóság, szögezte le az egyháztörténész, aki szerint végső soron az emberi lét célja és értelme abban rejlik, hogy ezt a valóságon túli valóságot megértse, befogadja, elérje.

– A mai ember azt gondolja, hogy amit bebizonyít, amit tényekkel képes igazolni, azt birtokolni is tudja. A feltámadás, az örök élet azonban nem megtapintható, nem vizsgálható meg, mert a lélek birodalmába tartozik. Remény, hit, bizalom. A tapasztalati úton szerzett tudás embere az Újszövetségben Tamás, aki a feltámadt Krisztus sebeit akarta látni, érinteni. Meg is tehette, de „Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek”. A leghitelesebb számomra ebben a kérdésben nem más, mint maga Jézus. Aki azt mondja, „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” És azt is mondja: „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” Ha Jézust követed, ha benne hiszel, ha benne bízol, ha másokat is odavezetsz Jézushoz, igazi vigasztalásod lesz, és nem szörnyülködve nézel előtted álló életedre, vagy halálodra. Hanem a feltámadás üzenete és az örök élet bizonyossága vezet egész életeden át abban a meggyőződésben, hogy Jézus előtted ment át, és érted jön. Mint ahogyan a zsoltár állítja, „Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy.” Ez vigasztaljon bennünket.