Szenvedélyes madarász gyermekkora álmát váltotta valóra (galéria)

Sebők Mihály családfő szenvedélye a nem őshonos madarak tartása, szaporítása, felesége, Irénke is megérti őt. Neki minden növénye tobzódik, zöldell, virágzik, illetve nem is tudni, ki-ki mit szeret jobban. Együtt csinálják ezt is, mint mindent az életben. A kis porta arról tanúskodik, hogy nagyon becsülik otthonukat, s minden talpalatnyi helyet kihasználnak a szépítésére. Egy öreg akácfa közepéből vadrózsa hajtott ki, azt is ápolgatják. Mihály oltja a rózsákat, köcsögfa lett a kiszáradt fából, az ablakokban és mindenütt az évszak virágai cserépben, földben, felfüggesztve kinn és benn. Sebőkékkel él felnőtt lányuk és két unokájuk, fiuk is Alcsútdobozon lakik a családjával.

A természet, a különösen a madarak iránt már gyermekkorában érdeklődött Mihály, járta az erdőt-mezőt. A nagyszüleitől hallott sokat a fákról, virágokról, állatokról. Évtizedekig csak gondolt a madártartásra, majd nyugdíjasként megépítette az első ketrecet, s mellette szenvedélyes horgász. Felesége csaknem tíz évvel fiatalabb, ő is otthon van, összetartó a család. A madarakat is mindketten gondozzák, de a családfő szenvedélye ez igazából. Az első „beköltöző” a hullámos papagáj volt, s követték a többiek. A kék pávapár két éve került hozzájuk Csabdiról, ritka madárnak számít Magyarországon, bár nem fenyegetett a faj. Kevesen tartják mégis, főként a valóban szörnyű rikoltozása miatt. Igaz, nem zajong olyan sokat az ő kakasuk, s ha mégis, az párzáskor, az udvarlás idején történik. Hanem a látványa! Csakugyan mesés. A szétterjesztett farktollak, a méltóságteljesen sétálgató madár festmények ihletője volt. Emberi tulajdonságokkal ruházták fel őket, hiúnak, önteltnek gúnyolván az impozáns madarat, amit a természet mégiscsak „megbüntetett” különleges külsejéért a hangjával. Elektromos keltetőben kelteti a tojásokat Mihály, egy tyúk egy tojóidőszakban tíznél is többet tojik, s el is férne a pávakotló alatt. Csereberél, eladja a többi madár szaporulatát is, takarékosan kell bánnia a helyekkel. Csipogások, cserregések hallatszanak a ketrecek felől, inkább kisebb, mint nagyobb madárkák lakják őket.

Mihály büszkesége az aranyfácán, de tart sárga és piros fácánt is, szakkönyveket olvas, s a tapasztalata segíti. Mindent megcsinál a házban és a ház körül, ezermester, csodakezű. Még kakukkos órát is javít! Soroljuk a madarait! Hullámos, nimfa, hegyi, kecske, Nagy Sándor- és fischer papagájok párban, illetve többen is laknak a fajtánként leválasztott tágas kalitkákban. Fürjek, pintyek, s közönséges fácánok is nevelkednek nála, ritka a pusztulás. Gyógyszerek, vitaminok, kellő takarmány, s hozzáértés. A páva amúgy húsz évig is elélhet, kukoricát, búzát, napraforgót eszik, mint a szerény tyúktársai. Nagyjából ötven madár lakik Sebőkéknél, pontosan nem lehet tudni sosem. És egy emlék egy régi barát papagájról, csupa szeretettel mondja Mihály: rosszabb volt, mint egy öreg varjú.