Fejér évfordulós emlékei

Egy kis furcsaság
A szavazók öszszeirása alkalmával tudvalevőleg a hivatalok beküldik a névjegyzéket a szokásos rovatokkal ellátva, várjon az illető tisztviselő hány éves, hol lakik és minő állást foglal el? – olvashatjuk a Székesfehérvár és Vidéke 1983. június 3-án megjelent lapszámában.
A helybeli járásbíróság, úgy látszik csupa diszkrétióból (pedig ez csak a hölgyeket illeti meg) a tisztviselők évkorát úgy határozta meg - nagykorú. Az összeíró bizottság természetesen jól mulatott e furcsaság fölött és örömét fejezte ki, hogy a járásbíróság tagjai egytől egyig mind nagykorúak. Vajjon mit akart a járásbíróság elérni azzal, hogy minden egyes tagját nagykorúnak jelentette ki, nem is sejtjük, mert hisz a szavazóképességhez a törvény nem kíván nagykorúságot, hanem csak 20 évet, amikor is szavazó lehet az, aki a törvényes kellékekkel bír. Mint tisztviselő, illetőleg hivatalnok megfelelő állása van, vagy a kívánt összegben adót fizet. A nagykorúság tehát nem feltétlen szükség, miért akarták mégis nyilvánosan dokumentálni — az egyelőre rejtély?

Tini-nyelv 
De sokat szidjuk a mai tizenévesek stílusát és szóhasználatát! - mintha csak mai gondolat lenne, de ez bizony 1983. június 3-án jelent meg a Fejér Megyei Hírlapban.
Persze sokszor joggal, de azért ne általánosítsunk. Lehet tőlük jókat is tanulni, rá-ráébredve a magyar nyelv képfestő erejére. 
A múltkoriban fültanúja voltam, amint egy kislány szinte lélegzet nélkül, végeláthatatlanul lökte a szót (lámcsak!), ifjú barátja meg egy darabig türelemmel hallgatta, aztán nagyon csendesen ennyit mondott neki: „Gyógyuljon már be a szájad”