A tabajdi Kék tulipánosok negyven éve összetartanak

A nyugdíjas klubok az első civil szervezetek voltak talán a horgászok mellett, amelyeket a rendszerváltás előtt engedélyeztek, s nem néztek gyanakvással. Az alapítóik és a tagok pedig országszerte sajátos közösségeket hoztak létre az azonos korúság, az együtt megélt élmények mentén. Ha már megöregedtek, s többnyire nyugdíjba is vonultak, vegyék ki a szabadabb életből a jót, így gondolkodtak. A „műfaj” persze részben szomorú, hiszen az idő előrehaladtával mégiscsak fogyatkozik a társaság, ám csatlakoznak a korba beleérők hozzájuk. A tabajdi Kék tulipán nyugdíjas klub negyven éve alakult, akkor éppen közös községi tanácsot alakított a felsőbb politikai akarat Alcsútdoboz, Felcsút és Tabajd egyesítésével. Így esett, hogy az alcsútdobozi Komáromi Nándorné Vojna Sárika lett a klubvezető elsőként, s ő ma is él, Isten éltesse! Elmúlt kilencven esztendős, innen üdvözölte őt Major Istvánné Juhász Jolán, aki viszont kétszer is elvállalta a vezetését a helyi nyugdíjas csapatnak. Ez inkább munkával és szervezkedéssel jár, mintsem jutalmazói vezetői babérokkal, ezt megállapították az emlékező beszélgetések alkalmával.

A tabajdi Mészöly Dezső Művelődési Ház ugyancsak megtelt, a terített asztaloknál ültek a házigazda negyven éves kék tulipánosok a meghívott társklubosokkal. Eljöttek Bicske, Szár, Alcsútdoboz, Felcsút, Csabdi, Kajászó, Óbarok nyugdíjas klubjaiból, sőt, még a kicsit messzebb fekvő Sárszentmihályról is érkeztek. Készen állt a muzsikára a mozgássérült Ferenczi István az elektromos zongoránál, mindig őt hívják a tabajdiak más zenés eseményeikre is. Egészségi állapotát azért említjük, mert ez nem akadályozza a zenészt a fáradhatatlan muzsikálásban, ezúttal is estig szóltak a slágerek, nóták. S bár sajnos, sokkal kevesebb a férfi tag minden nyugdíjas klubban, mint a hölgy, folyamatosan táncoltak estig. „Lányok” összekapaszkodva! A finom házias étket az udvari kiskonyhában főzték helyiek, a látványos házisüteményeket batyus módra összehordták, önkéntesek terítettek, szolgáltak fel. Dancsi Szilvia művelődésiház-vezető és férje, valamint az önkormányzati dolgozók mindent megtettek az otthonos, oldott hangulatért. Marton Ildikó szellemes kék dekorációt készített, a kék tulipán immár védjegye a tabajdi nyugdíjas klubnak.

Bárányos Csaba polgármester alig idősebb, mint a nyugdíjas klub, ami az előbbinél még nem kor, ám egy szervezetnél már derék időnek számít. „Mi vagyunk a polgármester rejtett tartaléka”, mondta el Németh Sándorné Lídia, a falu népi verselője, krónikása, aki minden fontos eseményen jelen van, dolgozik, segít, lányaival, unokáival együtt. Rímekben dokumentálja a falu életét, elképesztő részletességgel és humorral, mint ezúttal is. Az ő verses krónikái „tabajdikumok”! Bárányos Csaba nagyon szereti az „öregjeiket”, fiú és unokai kapcsolatot ápol az idősekkel. Disznóvágások, bor- és pálinkabírálatok, versmondó versenyek és krémessütő „szemlék” követik a helyben is megtartott nemzeti ünnepeket, farsangot, szüreti bált, majálist. A polgármester és Rácz Sándor alpolgármester köszöntötték az ünneplőket, elhangzott az emlékező beszéd Jolikától, s a vendégek átadták ajándékaikat. A Szabó Zsuzsanna vezette Búzavirág dalkör ugyancsak „érett” férfiénekesi szintén elmaradhatatlanok minden tabajdi ünnepségről. A zongorán felcsendülő első dal a minden korosztály által kedvelt örökbecsű örökzöld volt, mi más? „Gondolsz-e majd rám?”