Mindenért fizetni kell – írta memoárjában a fehérvári születésű színészóriás

A 130 évvel ezelőtt született Kiss Ferenc hatalmas utat járt be szülővárosából indulva. Székesfehérváron, 1893. április 15-én látta meg a napvilágot, apja református fodrász Kis Mihály, édesanyja a katolikus vallású Zelena Erzsébet volt. A székesfehérvári felsőkereskedelmi iskolában érettségizett 1912-ben.

Az I. világháború után, a frontról hazatérve, az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián tett sikeres felvételit, 1917-től a Nemzeti Színház tagja lett, mellette Kolozsváron is vendégszerepelt, később a debreceni színház tagja lett. Dolgozott a  Vígszínháznál, majd a Magyar Színháznál helyezkedett el, 1937-ben a Nemzeti Színház örökös tagja, 1945-ig igazgatója is. Vendégszereplései alkalmával szinte nem volt olyan fővárosi színház, ahol nem lépett fel.

Az 1930-as évektől komoly érdeklődést mutatott a politika iránt, ami hamarosan szélsőséges irányba vitte nézeteit. Karrierjét nagyban segítette politikai állásfoglalása, színésztársai kiszolgáltatása sem volt drága számára. Gömbös Gyula, Imrédy Béla és Teleky Pál idején ívelt komolyan a pályája, halmozta az elismeréseket, állásokat, kinevezéseket. Méltóságos úr lett a fehérvári borbély fiából, villával a budai hegyen.
Korszakának másik sztárjának, Jávor Pálnak a teljes ellentéte a színész, akivel 1944-ben közös öltözőjük volt. Míg Jávor a végsőkig kitartott elvált, kétgyermekes, zsidó származású felesége mellett, addig a harmincas években Kiss – helyzetét féltve – elvált szintén zsidó származású feleségétől, Duschnitz Piroskától. A temperamentumos természetéről ismert Jávor Pál egy alkalommal, közös öltözőjükben összetörte Kiss Ferenc mellszobrát, miután a letartóztatások és az elhurcolások miatt, a színész kamarában az asztalt verte.

A fővárost körülölelő szovjet ostromgyűrű menekülésre késztette Kiss Ferencet, aki második felesége helyett a fiatal színésznőt, Fülöp Katót vitte magával. Németországban kapták el az amerikai övezetben, ahonnan egy magyar származású hadnagy, George Gerbner hozta haza. Felelőségre vonásakor a pesti Zeneakadémia nagyterme zsúfolásig telt. Ott volt a teljes színházi kamara, az ügyész saját, egykori színész-tanára, Nagy Adorján volt. A vádakat nyolc pontban foglalták össze ellene. Nevéhez volt köthető Jávor Pál, Karády Katalin és Békeffy László elhurcolása, Horváth Árpád színházigazgató halála. Nyolc év börtönre ítélték. Fedák Sárival, Hóman Bálinttal és gróf Festetics Ernővel együtt ült a Maglódi utca gyűjtőfogházában, bár az akkori beszámolók szerint igencsak nagy kényelemben.

Az 1953-as szabadulását követően visszatért Székesfehérvárra és a vágóhídon helyezkedett el. A forradalom után, amikor enyhülni látszott a rendszer, Páger Antallal együtt őt is ismét hagyták színpadra lépni és filmszerepek is jutottak neki újra, 1963-ban érdemes művész kitüntetést is kapott. Legismertebb filmjei a Légy jó mindhalálig (1936), A beszélő köntös (1941), A pacsirta (1965) vagy a Régi idők focija (1973).
Önéletrajzi visszaemlékezésének 1971-ben, a Mindenért fizetni kell címet adta. 1978. augusztus 13-án, 85 évesen halt meg, Budapesten.