Múltidéző

2023.04.13. 15:30

Évfordulók özöne

Olyan országban élünk, ahol különös erejük van az évfordulóknak. A történelmieknek épp úgy, mint pl. az irodalmiaknak. Ebből a szempontból is különösen gazdag ez az esztendő.

Bakonyi István

Ha csak a szűkebb hazánkhoz kötődő alkalmakat vesszük: a mifelénk is megfordult, és Fehérváron vándorszínészkedő Petőfi Sándort, valamint a kilencven esztendeje született Sobor Antalt és Román Károlyt említhetjük. Petőfiről e hasábokon remek sorozatot tett közzé Lukács László, a jeles néprajztudós, jómagam pedig Sobor Antalról idéztem föl emlékeimet. És most szeretném összekötni az időben egyébként távoli két szerzőt. Ugyanis Sobornak van egy varázslatos műve Borostyánról, aki nem más volt, mint a vándorszínész Petőfi… Így kapcsolódnak egymáshoz remek alkotók az időben! Idemásolom ennek a gyönyörű novellának bevezető sorait. 

   „Ó, a sóhajtásnyi idő! Ó, a csöndes reggeli hóhullás a szála udvarán! Látom, megállsz a lépcső aljában, elámulsz a hóesésen. A mérhetetlen időben pillantásnyi történések: a szüntelen, sűrű hullásban egy-egy elszabadult pehely késlelteti a földre érkezést, az udvari galambdúcon tollászkodó, meg-megröppenő galambok, csattanó szárnyak, fejed fölött a tetőről hófátylat lebbent a szél, hajadra, válladra hull, de nem bánod. Elmosolyodsz egy kicsit ezen a fehér világon…”

  S bizony, ezek is lírával átitatott sorok a prózaíró Sobor Antal tollán! Azt a költőt és vándorszínészt szólítja meg, aki 1842 és 1843 fordulóján itt játszott Fehérváron a mostani Pelikán helyén állt színházban. Petőfi két verset írt városunkban. Az egyik a Disznótorban, a másik az Első szerepem nyolc sora így szól:

„Színésszé lettem. Megkapám

Az első szerepet,

S a színpadon először is

Nevetnem kelletett.

 

Én a szerepemben jóizűn

S szivemből neveték,

Pályámon, oh ugyis tudom,

Leend ok sírni még.”

 

   (Az első szerepben egy inast játszott.) Más kérdés, hogy útjai aztán elváltak Fehérvártól, de az utókor számára is különös kincset jelent az a

néhány hónap.

   Visszatérve az idei évfordulókra, hadd írjak ide néhány fehérvári tervet. Május végén a Városházán szervezünk egy olyan emlékülést, amelyen Sobor Antal és Román Károly életművét méltatjuk, s ennek különös ízt ad az a tény, hogy halála után előkerült Román tanár úr számos szépirodalmi munkája, amelyek egy kötetben meg is jelentek a közelmúltban a Vörösmarty Társaság kiadásában. És lesz Petőfi emlékülés is, valószínűleg stílszerű időpontban, szeptember végén…

   Országosan egyébként a Petőfi 200 viszi el a pálmát, ám ugyanakkor azt sem feledhetjük, hogy Madách Imre is abban az esztendőben született. Ha Petőfi az egyik legnagyobb költőnk, akkor az is vitathatatlan, hogy Madách pedig az egyik legnagyobb drámaírónk. Természetesen főleg Az ember tragédiája című fő műve okán. Sokszor gondolok arra, hogy milyen pontos látleletet ad ez a dráma a történelem visszásságairól, az ember és a hatalom vétkeiről. A római birodalom dicsőnek éppen nem mondható utolsó korszakáról, az erkölcsi fertőről. Vagy éppen a francia forradalom terrorjáról és a falanszter lélekpusztító erejéről. Mondom ez utóbbit akkor, amikor egyre többet beszélnek a mesterséges intelligenciáról vagy éppen a gondolatrendőrségről….

    Szóval tele vagyunk évfordulókkal. Használjuk ki őket okosan!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában