Mit tegyünk, ha az idők gonoszak? Húsvétváró gondolatok hitről, háborúról, identitásról

– Nehéz hónapok vannak mögöttünk, és ami következik, az sem lesz könnyű. Húsvéthoz közeledve miben bízhat a keresztény ember? Mi lehet az aktuális üzenet?

– A mai világpolitikai helyzetben több kérdés felmerülhet bennünk: miért van háború, miért vannak olyan támadások a társadalomban, amelyek leszűrödnek egészen az egyénig, a családig? A bűn hatásait érezzük a bőrünkön. Amikor a jelenséget lefejtjük, mint a hagyma héját, eljutunk oda, hogy mindennek a bűnös vágy és az emberi gonoszság az oka. A Szentírás arra tanít, hogy a jó és szerető Isten megteremtette a világot, benne az embert, de az ember fellázadt, pedig Isten csak egyet tiltott meg, azt, hogy a jó és a rossz megkülönböztetésének fájáról együnk. Nem a tudás fájának gyümölcsét tiltotta, hiszen ő akarta a tudást, azt, hogy az ember ismerje, vezesse a világot, találjon fel dolgokat. De ne akarja megmondani, mi a jó és a rossz, mert azt mindig elrontja. Ezért indultunk el a romlás útján, megroppant a világot működtető szerkezet, az ember pedig elszakadt az Istentől. Amikor Keresztelő Szent János merítette be az embereket a Jordánban, megjelent a rokona, Jézus, aki akkor még ismeretlen ácsként dolgozott együtt a nevelő apjával, Józseffel, hiszen Isten volt az ő igazi atyja. János rámutatott Jézusra, és azt mondta: „Ímé az Isten báránya, aki hordozza a világ bűneit!” Ezzel előre vetítette, mi lesz Jézus küldetése, aki visszaadta a vak szeme világát, segítette a szegényeket, de ezek apróságok. Az egyénnek persze mindent jelentettek, de az emberiségnek fontosabb volt az a prófécia, hogy hordozza a világ bűneit. Minden bűnünkkel, amit gondolattal, szóval, cselekedettel, mulasztással elkövetünk, megadjuk magunkat a Gonosznak, adósságunk keletkezik. A Szentírás teológiája szerint a kárhozat azáltal következik be, hogy a Sátán fogást vesz az életünkön. Eladósodunk, ha feleselünk a szüleinkkel, lopunk, csalunk, sikkasztunk, ölünk, gyűlik a Sátánnál az adósság, amit nem tudunk rendezni: Jézus ezt fizette ki helyettünk a kereszten. Egy Keresztyén nevű ember a romlás városából a mennyei városba indult. Amint elkezdte az útját, észlelte, hogy hatalmas teher nyomja a hátát, aztán rájött, hogy ez a bűnei súlya. Ahogy haladt, találkozott egy férfival, akit úgy hívtak, hogy Evangélista, aki eligazította, merre haladjon tovább, így jutott el a Kálvária hegy tetejére, a kereszthez. A vándor letérdelt imádkozott a kereszt tövében, és akkor leoldódott a teher és legurult a hegyről, begördült az üres sziklasírba, és örömében ujjongani kezdett. Ez a húsvét. Amikor Krisztusban hitre jutunk, érvényessé válik az Ő kereszthalála, helyettünk kifizetett adóssága, és mi vele lehetünk.  

– Egyik előadásában sokat beszélt az időről. Miért fontos számunkra az idő?

– Pál apostol az efezusi levélben azt írta, hogy „jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak”. Annak idején, a világháborúk előtt született az a gondolat, hogy az emberiség belesimul egyfajta betegségek és háborúk nélküli aranykorba. Aztán jött az első, majd a második világégés borzalma, a nemzeti szocializmus, aztán a nemzetközi szocializmus, azaz a nácizmus és a kommunizmus. Az elmúlt években ismét felgyorsultak az események. Jött a járvány, a szomszédunkban háború dúl, óriási élelmiszer-infláció van, miközben olyan mozgalmak indultak el és erősödnek, amelyek az embereknek a személyiségét veszik célba, felborítva az identitást, hogy azt se tudjuk már, kik vagyunk. Értenünk kell a félmondatot: „…mert az idők gonoszak.” Saját életünkből is tudjuk, hogy amint telik az idő, bizony az idők velünk is gonoszak, a nők szemei körül ráncok gyülekeznek, a férfiak elhullajtják a hajukat, azaz nem előnyünkre változunk, elhasználódik a testünk. Pál azt mondja, bölcs életet kell kialakítani. Nem azt mondja, hogy okosan kell élni, mert nem akadémiai okosságról beszél, bár az sem árt, de a bölcsesség más. Az arról szól, hogy az életünk során összegyűjtött tudást jól tudjuk felhasználni, alkalmazni, így amennyire lehet, az életünket jól kell alakítani.  

– Ez azt jelenti, hogy ki kell használni az időt, ami a földi világban nekünk adatott?

– A Szentírásban, az újszövetségi görög nyelvben a „kronosz” szó az időfolyamot jelenti, telik, folyik az idő, amit nem tudunk megállítani. De van a bibliai nyelvben egy másik kifejezés is, a „kairosz”, ami egy időpillanat, egy valamire alkalmas idő, nem lehet megmondani, hogy egy óra, egy nap, vagy egy hét. De hogyan lesz ebből az idők gonoszságát kikerülő, bölcs élet? Úgy, hogy az alkalmas időket jól ragadjuk meg. Ha teheted, még ma hívd fel a szüleidet, még ma szeress, még ma tegyél jót másokkal, ha tudod, még ma keresd az Istent! Pontosabban fogadd Isten keresését, mert ebben ő az aktív. Húsvét közeledtével éppen azt kell hangsúlyozni, hogy nem mi vagyunk azok, akik haladunk Isten felé, inkább elszaladnánk tőle. Isten jön felénk, ő keres bennünket. A Szentírásban van erre egy figyelmeztetés: „Ha ma az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!”.

–  Rövidesen Odesszába utazik, majd ismét az Egyesült Államokban tölt több hetet. Miként látják, vagy látják egyáltalán az amerikaiak a felelősségüket az ukrajnai háborúban?

– Egyrészt leegyszerűsítve, másrészt saját politikai hangadóiktól megvezetve látják az amerikai és a nyugat-európai emberek a helyzetet. Isten kegyelméből a háború kitörése után már négy nappal útnak indultam és azóta is több missziót vezettem Ukrajnába. Barátaim, ismerőseim, tanítványaim, tanártársaim, lelki testvéreim élnek ott, többeket költöztettünk el az országból és nagyon elkötelezettek vagyunk a segítségnyújtásban. Ezúttal is segélyt szállítunk Odesszába és felekezetre való tekintet nélkül igyekszünk segíteni. Azok az amerikaiak, akikhez ezt követően utazom, hitben elkötelezett, keresztény üzletemberek, befektetők, nagy gyülekezetek vezetői. Velük egy nevezőn lehetek, mert elsősorban nekik is a háború sújtotta emberek támogatása a legfontosabb. Egy anyagi támogatásokat gyűjtő bankettre érkezem, több száz résztvevő előtt kell beszélnem: nekem Ukrajnáról, míg másoknak például az afrikai helyzetről. A szükségről, a háborús menekültekről kell szólnom, és tartok attól, hogy hallgatóim között lesznek olyanok, akik magyarságomért támadnak meg provokatív kérdéseikkel. Ha ilyenek érkeznek, helyükre teszem a dolgokat és elmondom, hogy mind a magyar kormány, mind a sok-sok magánszemély, gyülekezet, segélyszervezet óriási áldozatokat hoz a hozzánk érkező ukrajnai menekültekért. De elmondom majd azt is, hogy a béke pártján állunk, nem kívánunk belesodródni a háborúba. Kíváncsi leszek rá, milyen lesz a hangulat, mert tény, hogy az amerikai és a nyugat-európai közvélemény nagy része úgy gondolja, a háborúra szükség van, Oroszországot meg kell és meg lehet verni.  

– Mi történik a női és a férfi szerepekkel? Mit szól ahhoz, amivé fejlődik a világ?

– A világ rendje szerint Isten férfivé és nővé teremtette az embert. Ez nem csak biológiai meghatározottság, hanem a társadalomban betöltött szerepeket is jelenti. Nem arra kell gondolni, hogy ha a múltban a nők nem dolgoztak otthonaikon kívül, hanem a családot látták el, akkor ennek is örökké így kell maradnia. Nem szabad semmit szűklátókörűen értelmezni, de a nemi szerepek felborítása Isten-ellenes cselekedet, amely az emberiséget romlásba sodorja. Nemrégiben egy szakmai konferencián előadóként voltam jelen, ahol ennek a kérdésnek a teológiai alapjait tártam fel a hallgatóság előtt. Egy másik résztvevőtől elhangzott, hogy az Egyesült Államok bizonyos államaiban most már azok a fiatalok perelik a kórházakat, akik néhány éve még fiatalkorúként, szüleik határozott tanácsa és döntése ellenére megváltoztatták a nemüket, leginkább fiúk akartak lányok lenni. A kórházak elvégezték a műtéteket, s ezek a fiatalok huszonévesen rájöttek arra, hogy most sem fiúk, sem lányok. Mert ne legyen senkinek a fejében félreértés: nincs átoperáló műtét. Csonkolni, szilikon betétet elhelyezni lehet, adnak hozzá hormonkezelést, körülbelül ennyi, de senki sem alakul át teljesen. Most már ezek a fiatalok azt kérdezik: hogyan lehettetek ennyire ostobák, a szüleink ellenére, a mellénk álló lobbistáknak engedelmeskedve mit tettetek velünk? Ez őrültség, és az emberiség nyilvánvalóan a vesztébe rohan. Hitvalló keresztényként arra vigyáznunk kell, hogy sem a homoszexualitás, sem pedig a gender-elmélet kérdésében nem szabad kivetéssel fordulnunk azok felé, akiket ez érint. Bár úgyis ezzel vádolnak, ez nem szeretetlenség, sokkal inkább óvó szeretet, mert akivé minket az Isten tett, mi csak azok tudunk lenni, abban tudunk kibontakozni.  

– Komoly nyomás nehezedik hazánkra a gyermekvédelmi törvény miatt is a nemzetközi LMBTQ lobbi felől…  

– Az elmúlt eset, a pedagógiai asszisztensnek és az ő fiatalkorú szeretőjének a története felszínre hozta, hogy a magyar közvélemény mennyire viszolyog az ilyen tettektől. Nem tudom megérteni, hogy más országokban miért nem fogadják el a mi ezzel kapcsolatos álláspontunkat. Csak arra tudok gondolni, hogy a lobbisták és a politikai liberalizmus olyan szinten képes átformálni nagyobb népcsoportok véleményét, hogy az egészséges gondolkodás lesz az elvetendő, az egészségtelen pedig az elfogadott. Húsz éve egy nemzetközi jogász barátom azt mondta nekem: Joseph, rövidesen a pedofíliát is elfogadottá akarják tenni! Húsz éve nevettünk ezen, hogy ugyan már, ez soha nem történhet meg, most pedig azt látjuk, már elindult a folyamat. A végkifejlet az lehet, hogy ha 12 éves kor fölött valaki azt mondja, ő azzal a bajszos ötven éves bácsival akar együtt élni, akkor sem a szülőknek, sem másnak nem lehet beleszólása, különben megüti a bokáját.  

– Tovább dolgozik az üldözött keresztények megsegítésén. Megdöbbentő, amit mondott nekem minap: közép-ázsiai országokban, ahol bujkálva imádkoznak, nem értik, hogy mi, akik ezt szabadon megtehetjük itt Európában, miért verjük szét a saját kereszténységünket. Jogos tőlük ez a kritika?

–  Afrika mellett elsősorban Közép-Ázsiában, a „sztán” országokban van tapasztalatom, ahol nem csak az iszlám vallású többség, de a szélsőséges iszlamista csoportok is üldözik a keresztényeket. A közép-ázsiai posztkommunista iszlám országokban, tudathasadásos az állapot, és nagyon kemény a környezet. Több országban megtartották a KGB-t, még csak át sem nevezték, a jelzés ott a galléron, voltam nehéz kihallgatáson ilyen tisztekkel. Az ottani keresztények egy hónappal korábban készülnek arra, hogy tőlünk tanulhatnak. A szervező felesége elkezdi vásárolni a lisztet, a kenyeret, hogy ne legyen feltűnő, ha egy alkalommal túl sokat vesz. Aztán a férje kimegy a Zsuk teherautóval a vasútállomásra, ott az érkező felugrik a platóra, rádobnak egy szőnyeget, átmennek az autóbuszállomásra, ott is felugrik valaki, őt is leterítik egy szőnyeggel, és így tovább. Így szedik össze a híveket, aztán hazaérve kinyílik a vaskapu, behajtanak, majd tíz napig bent maradnak leeresztett redőnyök mögött a házban. Suttogva mondják el a keresztény énekeket és az imákat, így élik meg a hitüket. Több közép-ázsiai országban szó szerint az életével játszik az a keresztény, aki lelepleződik, van, ahol kivégzésre nem kell számítani, de évek, évtizedeket tölthetnek börtönben, vagy munkatáborban. Ha valaki hisz Krisztusban, kisebbek a retorziók, de ha valakit hitre vezet, még ha a saját gyermekét is, komolyabb büntetés vár rá. Amikor ezekhez az emberekhez eljutnak azok a hírek, amelyek a keresztény Európáról vagy az Egyesült Államokról szólnak, vagy nem hiszik el, vagy megkérdezik, miért tesszük mi ez?  

– Mit válaszol?

– Általában szellemi, lelki, spirituális síkra terelem a szót. Isten és a Gonosz küzdelme zajlik a világban, és van, ahol fegyverekkel és üldöztetéssel, van, ahol a jólétünkben, őrületes elméletek terjesztésével lép fel a Gonosz, az identitásunkban akar bennünket derékba törni. A másik magyarázat földhöz ragadtabb: az országok, a nemzetek élete politikai erővonalak között mozog, és mindig vannak olyan gazdasági, politikai erők, amelyeknek érdeke, hogy megtörjék a keresztény értékrenden alapuló társadalmi rendszereket, vagy annak kisebb egységeit.