Fejér évfordulós emlékei

Éji látogatás

A Székesfehérvár és Környéke 1891-ben, ezen a napon megjelent számában olvashatunk egy úriemberről, akit már béklyóba vert “Hymen rózsaláncza”, ámde idegen galambra akart vadászni.

Kiszemeltje egy “szobacicus” volt, aki az éji lovagnak saját boudoirja-ban adott randevút. A találkozóra éppen éjfélkor került sor, amikor a kikapós úriember bekopogott. Az ajtó kinyílt és az idilli csendet vad csörtetés zavarta meg. A háziúr – aki maga is szerette az orvvadászat eme fajtáját – szintén találkára igyekezett. A boldogtalan cicus megfeledkezett előbbi ígéretéről és mindkét úrnak ugyanazt az órát adta meg. Lett is botrány. A rászedett gazda kígyót-békát kiabált a megrémült éji látogatóra, sőt még “allarmot” is fújt. A házban néhány vadász ember is lakott, akik azonnal a vendég után iramodtak. Az elhagyott utcában folyt a rettentő küzdelem. A sarokba szorított trubadúr kabátjának egy darabja üldözői kezében maradt, amit a háziúr felismert és hogy revansot vegyen vetélytársán, szétkürtülte a városban, az illető úr mit művel az éj leple alatt. A folytatásról nem szólt a fáma.

 Fuccsba ment szerenád

Ugyanezen a napon számolt be az említett lap egy mulatságos esetről: a kitűnően átmulatott bál után, erősen beitalozva, felettébb romantikus állapotba kerülve jutott eszébe két cimborának: ugyan minek a cigány, ha nem zenélnek nekik. Kiadták a parancsot a prímásnak, menjen velük a banda szerenádot adni. Elindultak hát a kiszemelt szép lány házához egy ki éjji zenére. Ám ahelyett, hogy a jól ismert ablakok közelébe jutottak volna, a gyengülő emlékezetű társaság egy teljesen lakatlan ház előtt állt meg és rázendítettek: “Sajó kutyám jaj beh mélyen aluszol . . “ Énekükre az udvaron egyszerre 3 Sajó kutya is demonstrálta, hogy bizony nem alszanak. Rettentőnek találva szerenádot, teljes erejükből kezdték rá a keserves üvöltésre. A félresikerült eseményt sokáig emlegették az utcákon.