Elbúcsúztatták Saitos Lajost

Rosszullétének híre mindenkit váratlanul ért a Vörösmarty Társaságban, ahol Saitos Lajos költő, szerkesztő, újságíró barátokra, pályatársakra lelt. Nem sokkal később bekövetkezett halálának híre pedig letaglózta a hozzá közel állókat, akik az utóbbi napokban többször megemlékeztek Saitos Lajosról, az irodalmi rendezvények rendszeres látogatójáról, a Fejér Megyei Hírlap egykori újságírójáról.

 A pénteki gyász istentiszteletre sokan érkeztek a templom urnatemetőjébe, ahol Berze János lelkipásztor először a tényeket ismertetve elmondta: Saitos Lajos tragikus hirtelenséggel, szívmegállás következtében hunyt el. Majd a családtagok, hozzátartozók visszaemlékezései alapján röviden felidézte a tizennégy kötettel rendelkező szerző életútját, kezdve a soponyai származással, a gyerekkor gondtalan sárréti éveivel. Elhangzott, hogy ezek az élmények meghatározták Saitos Lajos költői világát is. Szóba került a családi élet: feleségével, Klárával idén ünnepelték volna házasságuk 50. évfordulóját. A költő büszke volt továbbá lányára és két unokájára. Azt is hallhattuk, mennyire komolyan foglalkozott az irodalommal: szinte mindig könyvet, tollat lehetett látni a kezében – nem bírt költészet nélkül élni. Szívügye pedig a finnugor kortárs irodalom volt.

A Magyar Írószövetség, a Csoóri Sándor Társaság és a Vörösmarty Társaság nevében Bakonyi István irodalomtörténész búcsúztatta Saitos Lajost, utalva a „Por Isten szemében” című versére, amely ezután felvételről hangzott el, Kelemen István színművész előadásában.

„Hitünk szerint hazatért. Nekünk maradt a hiány” – fogalmazott Bakonyi István.

A búcsúztató énekkel zárult.