Több százan kísérték utolsó útjára az egykori alpolgármestert szombaton

Viniczai Tibor tavaly december 27-én, hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el. Szombati temetésén családja mellett számos barátja, ismerőse, üzlettársa, sportolók, sportvezetők, színészek, megyei és városi közéleti személyiségek jelentek meg. Koporsójánál az egyházi szertartást Horváth Imre, kanonok, nyugalmazott plébános, Viniczai Tibor egykori lelkipásztora vezette, aki a szokásoktól eltérően az imádság mellett a család nekrológját is felolvasta. Ebben többek között elhangzott, hogy nagyjából egy éve diagnosztizálták azt a daganatos betegséget, amellyel szemben végül elvesztette a küzdelmet. A plébános azt is elmondta, a megboldogult az utolsó szentségeket felvéve tért meg a Teremtőhöz.

A temetésen a város nevében Cser-Palkovics András búcsúzott az elhunyttól, felelevenítve annak alakját, gondolatait, szemléletmódját. Viniczai Tibor elsősorban közösségekben gondolkozott, mert azt vallotta, hogy közösségben az erő és az együttműködésben a lehetőség – fogalmazott. Bárhol is élt a világban, mindig fehérvárinak vallotta magát és szolgálta ezt a várost civilként, gazdasági szereplőként, önkormányzati képviselőként, alpolgármesterként és néhány hónapig megbízott polgármesterként is. Cser-Palkovics felidézte a néhány hónappal ezelőtt zajlott, utolsó beszélgetésüket is, amelyben Viniczai azt mondta: „tudnunk kell egymással beszélgetni akkor is, ha egyetértünk és akkor is, ha nem, ugyanis az élet, a nemzet vagy éppen a város ügyei túlmutatnak azon, hogy éppen miben értünk egyet. De közös felelősségünk beszélgetni!” 

A polgármester felidézte azt is, hogy politikusként Vincizai Tibor legfontosabb szívügye a Nemzeti Emlékhely volt. A Romkert területében ő mindig a nemzet történelmi bölcsőjét látta, a helyet, aminek okán Székesfehérvár a nemzet történelmi fővárosa. Ezért is örült annyira, hogy létrejön a kőtár, Árpád-ház kutatóintézet és ideiglenes látogatóközpont a volt Köztársaság mozi épületében. Ennek átadását azonban sajnos már nem érheti meg.