Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Székesfehérvár

Székesfehérvárt máig a keresztény magyarság bölcsőjeként tartják számon, így él a nemzet egészének tudatában, lelkében határon innen és túl. A legfrissebb régészeti ismeretek szerint Székesfehérvár története már Árpád korában elkezdődött. Szent István aztán minden bizonnyal az 1010-es évek végén kezdte meg a Szűz Mária székesegyház építtetését, amely az elkövetkezendő századokban a középkori magyar állam szakrális központjává vált. Ezt a szerepét máig őrzi, hiszen Szent István szarkofágjához rendszeresen zarándokolnak a világ különböző pontjain élő magyarok. A kor szokásrendszere szerint törvényes magyar király az lehetett, akit Fehérváron, a Szent Koronával, az esztergomi érsek koronázott meg. Az évszázadok során harmincnyolc király koronázási helye volt a székesegyház, ami tizenöt uralkodónak végső nyughelyéül is szolgált. Mátyás király halálával nem csak az igazság halt meg, hanem a középkori Fehérvár fénykora is véget ért. A koronázótemplomnak előbb felrobban az egyik tornya, majd később a városban jelenlévő osztrák a teljes székesegyházat széthordta, csak úgy, mint további huszonhét fehérvári templomot.

Kralovánszky Alán az 1960-as években kezdte meg a templom feltárását, munkájának köszönhetően pedig komoly információk kerültek napvilágra. Megállapították a székesegyház teljes hosszát, ami a mai Romkertben található Mátyás-dombtól egészen az Országalmán túl húzódott. Feltárták Szent István és Szent Imre herceg nyughelyét is. Kralovnyszky munkáját később Siklósi Gyula régész, történész folytatta, aki a középkori Székesfehérvár egyik legnagyobb kutatójaként a székesegyház környezetét is vizsgálta.

Mindezek alapján talán nem meglepő, hogy Székesfehérvár lakossága a Szűz Mária koronázótemplom romjait választotta épített örökségül, hiszen ez az a hely, ahol találkozik a múlt és a jelen, az utazó és a helybéli, a hit és a nemzethez való tartozás érzése.
Az idő előrehaladtával Székesfehérvár fokozatosan alakult koronázóvárosból katonavárossá. Mivel akkoriban is már nyolc irányból futottak be ide utak, fontos stratégiai pont volt a Rákóczi-szabadságharcban, az 1848-’49-es szabadságharcban, majd a két világháborúban is. Különösen akkor, amikor a II. világháború idején a szovjet-német front a város vonalában, tulajdonképpen megmerevedett és Székesfehérvár többször cserélt gazdát ez idő alatt. Katonavárosi mivolta az újkori történelemben is jól látszott, hiszen számos orosz laktanyát hoztak létre közvetlen környezetében.

A két világháború között már megkezdődött az ipar fejlődése, majd a második világháborút követően, a nehézipar ideköltözésével nagy lendülettel folytatódott is. Elsők között indult el a későbbi Ikarus gyár elődje, a repülőgépgyár, amit sorra követtek az ipari területek, fejlesztések. Székesfehérvár az elmúlt évtizedekben igazi iparvárossá nőtte ki magát. Bár a belváros megőrizte barokk jellegét és arculatát, Fejér székhelyének jelentős része az iparváros képére alakult.

Napjainkban talán a városnak e három fő szerepe látszik összefonódni. A történelmi múlt továbbra is fontos a városvezetés és a lakosság számára egyaránt. A különböző programok, az egyesületek és a civil szervezetek által életre hívott kezdeményezések mind-mind azt szolgálják, hogy a helyiek és az ideérkezők megismerjék és megőrizzék a nemzet bölcsőjének történelmét. Mindezek mellett jelenleg is feltárnak olyan leleteket, amik gazdagítják a már ismert történelmet. A város jelenleg is fontos szerepet vállal katonai szempontból is, hiszen honvédelmi és NATO vezetők egyaránt Fejér székhelyéről adnak szolgálatot. Székesfehérvár ipara pedig napjainkban is folyamatosan fejlődik, rengeteg fehérvárinak és környékben élőnek biztosít munkát, akik hazai és nemzetközi piacra egyaránt termelnek.

Bár több tízezren lakják a várost, nap mint nap rengetegen érkeznek tanulmányaik és munkájuk miatt, valamint a különböző infrastrukturális és más jellegű beruházások is folyamatosan zajlanak körülöttünk, Székesfehérvár valahogy mégis egy élhető város maradt, egy olyan hely, ahol az emberek odafigyelnek egymásra. Otthonául szolgál ide születettnek és beköltözőnek egyaránt.

– Idestova 50 éve itt élek és rögtön otthon éreztem magam Fehérváron. 1974. óta azt figyelhettem meg, hogy egy szocialista nagyipari városból egyszer csak sok minden más lett. Megyei jogú város és ahogy ma emlegethetjük a nemzet történelmi fővárosa – mondta Demeter Zsófia. Mint mondja, az ide érkezőknek mindenképpen megmutatná a Szűz Mária koronázótemplom romjait, hiszen abból a magyar történelem olvasható ki. – Ez egy viszonylag gyorsan változó, de határozottan jellegét megtartó város – fogalmazott Demeter Zsófia.

– Sokféleképpen lehet szeretni, azt gondolom, hogy Fehérvár számomra a szeretet összes lehetőségét megadta. Rengeteg lehetőség van itt, akár az emberek miatt, akár az itt letelepült cégek miatt egy teljes életet kínál. Nagyon szerencsés vagyok, hogy fehérvárinak születtem – Sohonyai Edit így beszélt a városról. Mint mondta, egy ideérkező idegennek természetesen megmutatná a legismertebb látnivalókat, de azokat a rejtett zugokat is, amik igazán megédesítik a várost. – Számomra olyan ez a város, mint a régi templomokban a fényesre csiszolt kövek, amin járunk – fogalmazott Sohonyai Edit.

– A családunk három generációra visszamenőleg székesfehérvári, tehát bennem fel sem merülne, hogy máshol éljek – szögezte le Damniczki Balázs. Mint mondta, egy Fehérvárra látogatónak mindenképpen megmutatná a Fő utcát, a Bory-várat, a Püspöki Palotát, a Szent István-székesegyházat, az Egyházmegyei Múzeumot és a belvárost elhagyva a sóstói tanösvényt. Utóbbival kapcsolatban úgy fogalmazott, azok, akiknek eddig megmutatta, nem hitték el, hogy itt ilyen is van.