Jó reggelt, Fejér vármegye!

A közönség soraiban ülők lázasan készülődnek a színházi bemutatót megelőző órában. A hölgyek előveszik a „színházba járós” ruhájukat, előkotorják kedvenc magassarkú cipőjüket, majd a tükör előtt állva vetnek még egy utolsó pillantást a remegő kézzel meghúzott, szemüket keretező tusvonalakra. Egyformák? Nem. Sebaj. Az urak öltönyt vesznek, élre vasalt ingüket igyekeznek nem félregombolni, nyakkendőjük megkötéséhez segítséget kérnek. Vajon mit csinálnak ugyanekkor az előadás szereplői? Egy színházi kalauz grafikája szerint a hősszerelmes épp a tükör előtt ülve tökéletesíti megjelenését, az előadás primadonnája pedig lelki válságát igyekszik legyőzni. A darab szerzője már csak a fejét fogja, míg a sajtó kíváncsi munkatársai karba tett kézzel várják: kezdődjön már az előadás!