Felújították az emlékművet a Vérteskozma melletti erdőben

A település honlapján számoltak be róla: az elmúlt esztendőkben a kőalap bealgásodott és bemohásodott, a talpazat elkezdett rozsdásodni, a kereszt pedig szürkés árnyalatú lett. Az enyhe időjárást kihasználva a keresztet lecsiszolták, fa-felújítóval bekenték, algamentesítették, végül két rétegben UV-védelemmel ellátott kemény olajjal fedték be. Az emlékmű fém talpazatát rozsdamentesítették, majd előbb alapozóval, később fekete fémfesték kalapácslakkal festették le. A kő talapzat felújítását egy homlokzattisztításra, graffiti- és algaeltávolításra specializálódott cég mechanikus beavatkozás nélkül végezte el környezetbarát vegyszerrel és nagynyomású forró vízzel,  amely feloldotta az algákat. A művelet végén a kőfelület algamentesítő bevonatot kapott. 

Az emlékművet 2013. január 22-én avatták fel mások mellett Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes jelenlétében, aki köszönetet mondott mindenkinek, aki a múlt feltárásán munkálkodik és fontosnak tartja, hogy az utókor elé igazi példaképeket állíthassunk. A Vérteserdő Zrt. részéről Kocsis Mihály arra emlékeztetett, hogy a vértesi erdészek a rájuk bízott erdők gondozása mellett a működési területükön lévő épített környezet megóvására, másrészt új emlékhelyek, kultúrtörténeti érdekességek létrehozására is vállalkoztak.  

Szebenyi István, a Had- és Kultúrtörténeti Egyesület elnöke két évtizede kutatja és gondozza a Vértes katonasírjait. A feol.hu-nak egy interjúban arról számolt be, hogy a Vértesben olyan helyekre tettek ki tájékoztató táblákat, ahol még fellelhetőek a huszársírok. Szerencsére ezeket a kommunista időszak sem tudta elpusztítani, köszönhető az idős embereknek, akik gondozták őket. A kutatás során egyébként közel kétezer elesett katona nevét tudták összegyűjteni.  

A hadszíntérkutató a huszárok hősiességéről szólva felidézte: a körülményekhez és helyzetükhöz képest igen derekasan harcoltak és nem adták meg magukat, minden négyzetméterért meg kellett, hogy szenvedjenek az oroszok. „Nem olyan idő volt, mint most, egy-másfél méteres hó, mínusz harminc fok kínozta a katonákat. Ma is látszódnak azok a lövészárkok, ahová beásták magukat, aztán két és fél hónapig lényegében ott éltek azokban a gödrökben. El lehet képzelni, milyen állapotok uralkodtak. Januártól március 16-ig sok olyan hőstett megtörtént a Vértesben, amit feljegyeztek, és ezt a tudásunkat későbbi kutatásaink nyomán sikerült bővíteni.”